Dylan de Corsini

by **Dylan de Corsini** Kedd Feb. 20, 2024 1:05 pm

Dylan de Corsini Herceg

User infó: Paulo DiNardi
PB: Toby Regbo
Születési hely, idő: Szirén Városállam, 1998. Aug. 19.
Foglalkozás: Királyi Titkár (Herceg)
Faj: Szirén 5. szint
Képesség: Látnok 5. szint
Patrónus: Orka
Pálca: 13 hüvelyk, Szőlő, Sárkányszívizomhúr
Speciális tárgyak: Szirén pecsétgyűrű: az Uralkodói Ház jelképével. Gyerekkora óta megvan, segít fókuszálni az erejét, és képességét. Ezüstből van, szirén szimbólumokkal.
Merengő: A Merengő egy széles, de sekély, kőből készült edény, melyet faragott szirén motívumok díszítenek. A Merengők ritkák. A Merengő lehetséges veszélyeit a memória illetve a gondolat hatalma rejti. A Merengőt úgy bűvölték el, hogy általa újra lehessen élni az emlékeket, minden apró részlettel együtt, hogy annak tulajdonosa, vagy (és ebben rejlik a veszély) a másodlagos személy szó szerint beléphessen azokba, és mozogni tudjon bennük. Az emlékek felelevenítésénél is nehezebb használati módja a Merengőnek a gondolatok, ötletek vizsgálása és válogatása, amire csak nagyon kevés varázsló képes.

Megjelenés: Szőkés, világos haj, kék szem. Mit mondhatnék, nem hasonlítok túlságosan a bátyámra. Ő apánkra ütött inkább, én anyánkra, és nagyanyánkra. Mármint a haj, és szemszín tekintetében. A megjelenésemben van valami nemesi kisugárzás. Az emberek rögtön tudják, hogy nem "csak" egy átlagos szirén vagyok. Ehhez persze nyilván hozzájárul a hercegi díszruha is, és az egyenes tartás, komoly tekintet is. Ritkán engedem meg magamnak, hogy lazítsak a formaságokon, melyekbe belenőttem. Talán csak a menyasszonyom, nem sokára pedig feleségem jelenléte képzi a ritka kivételt ez alól.

Amortentia: Az eső illata, furcsa de tinta, és a festékek szúrós szaga. Szeretem a rendet, és a rendezettséget. A szabályokat, melyek keretet adnak mindennek. Könnyebb a felelősségre, és a célokra fókuszálni. Határozott vagyok, olyan aki eléri a céljait. Aki nagyokat álmodik a népe számára, ezért gyakran elsodornak a magam ambíciói. Na ne érts félre, tudok mosolyogni. Már megtanultam. Tudok boldog lenni. Főleg Charlie jelenlétében.
Mumus: Cserben hagyom a népemet, csalódást okozok a Királyi háznak. Nem tudom betölteni a tátongó űrt, amit a testvérem hagyott maga után. Hogy ez miként jelenne meg? Nem tudom. Talán nem is akarom megtudni. Igyekszem határozott és eltökélt maradni, néha túlzásokba esve is. Nem tűröm jól, ha ellent mondanak nekem. Kevés embertől viselem el a kritikát. Vannak dolgok, melyeket nem bocsátok meg, és nem nézek el, és jajj annak, aki az utamba kerül, ezekkel.

Gondolatok egy merengőben: Azt hinnéd egy hercegnek csak megszületni nehéz. Hiszen körül veszi egész életében a kényelem, csillogás, és pompa. A személyzet, aki lesi az óhajait, és kiszolgálja minden percben. Nos, had mondjak valamit. Mindennek ára van. A palota csak kívülről csillogó hely. Szigorú elvárások, napirend, és felelősségvállalásra nevelés. Ez nem volna önmagában kibírhatatlan, vagy olyan rossz. Azonban, amikor meghalnak a szüleid, a bátyád magadra hagy, és egy kegyetlen nagyapával kell felnőnöd, még ha az anyakirályné védelme alatt is, az már más tészta. Fáj. A lelkedben, belülről éget az űr. Te pedig kétségbeesetten próbálod betölteni. A könyvek, és tanulás jelentik az egyetlen menedéket. Az legalább nem fáj. A könyveknek nem lehet csalódást okozni. Nem úgy mint az anyakirálynénak. Tudom én, hogy én ültem vele szemben, de valójában Raymondot látta. Én szavaltam verseket, de az ő hangját hallotta. Én néztem rá, de az ő mézbarna szemeit látta. Félek, sosem leszek képes ezt a hiányt betölteni a szívében. Én sosem leszek elég jó, hogy felérjek az eltűnt bátyám emlékképéhez. Nem kellhetek versenyre vele. Így marad a szigorú, és ambiciózus terv. Egy napon majd erősebb leszek. Nagyobb hatalmam lesz. Megváltoztatom a Királyi ház felszínes életét, és ezzel együtt a népemét is. Egy sokkal jobb, és szebb irányba... Akkor talán a bátyám is haza hozhatom. Akkor talán már nem lesz olyan magányos, és maró az a bizonyos űr.
Elértem. Királyi Titkár lettem. Nagy hatalommal. Most pedig valami jóra kell használnom ezt a hatalmat. Felszámolni a hivatali korrupciót. Megtalálni, és hazahozni a testvérem. Helyre hozni az elromlott dolgokat...
Ma találkoztam valakivel. Egy lánnyal. Furcsa volt, gyönyörű, és annyira más, mint a többi úri kisasszony. A szívem azonnal hevesebben vert, ahogy megpillantottam őt. Ami egy elég kellemetlen helyzet volt. Egy felszíni fogadóban, ahol éppen nem akarták elfogadni a szirén pénzt az elfogyasztott ételért, és italért. Ő mentett meg. Volt benne valami karakán, és mégis elbűvölő. Vakmerő, és mégis nemes. A következő pár napban nem Dylan herceg voltam. Csak Dylan. Életemben először. Ő egy olyan világot mutatott nekem, amit nem is ismertem azelőtt. Rádöbbentett néhány dologra. Mégis tudtunk csak nevetni, és jól érezni magunkat. Visszatérve a palotába szinte hidegkonyhaként ért, hogy a miniszter már másnak ígérte a lánya kezét. Mégsem tudtam távol tartani magam. Muszáj volt közbe lépnem. Mielőtt észbe kaptam volna már minisztertől kértem, hogy inkább nekem adja az értékes, és gyönyörű lányát. Megkaptam. Én mindig megkapom, amit akarok. Nélküle pedig lassan már lélegezni sem tudnék. Mint egy kisfiú, úgy számolom a perceket, hogy ismét láthassam Őt. Az Egyetlent.
Azt gondolnánk, hogy innentől már csak hátra kell dőlnöm, és élvezni a gondatlan hercegi életet. Ám a sötét fellegek ismét gyülekezni kezdtek. A nagyapám rejtélyes halála, a burjánzó hivatali korrupció, melytől szenved a nép, az esküvő dátumának kiválasztásának késése a ceremónia hivataltól, a bátyám hirtelen visszatérése. Mind mind súlyos teherként kezdi nyomni a vállam, miközben az a bizonyos állóvíz alaposan kezd felkeveredni...