Charlotte de Corsini

<br><br><center><div style="width: 470px;"><link href='http://fonts.googleapis.com/css?family=Allura' rel='stylesheet' type='text/css'><div style="text-align: center; font-size: 40px; font-family: 'Monotype Corsiva', cursive; color: #ffcc33; margin-bottom: -50px; border-bottom: width: 420px; -moz-transform: rotate(0deg);-webkit-transform: rotate(0deg); text-shadow: 0px 0px 0px #000000, 0px 0px 0px #ffcc33;">Charlotte de Corsini</div><div style="border: 5px outset #ffcc33; padding: 2px; -moz-box-shadow:0px 0px 0px black;-webkit-box-shadow:2px 2px 3px black; box-shadow:2px 2px 3px black;"><div style="background-color: #000000; text-align: justify; padding: 20px;"><br><div style="float: center; padding: 50px;"><img src="https://i.pinimg.com/originals/ed/31/17/ed3117cc80f4083ab1676a6a581890b5.gif" style="width: 280px; border: 4px outset #ffcc33; padding: 0px; margin-top: -30px; margin-right: 0px; margin-left: 10px;transform: rotate(0deg); -moz-transform: rotate(0deg); -webkit-transform: rotate(0deg); -o-transform: rotate(0deg);"></div><font color=silver>User infó: -
   PB: Adelaide Kane
   Születési hely, idő: 2004.02.01., Szirén Állam  
   Foglalkozás: Hercegné
   Csoport, évfolyam:Bestiaszelidítő gyakornok
   Faj: Szirén
   Képesség: -
   Daimon: -
   Patrónus: Rája
   Pálca: Gesztenye, unikornisszőr maggal.
   Speciális tárgyak: Szirén karkötő

   Megjelenés: Szívesen állítanám, miszerint világos hajam és gyönyörű, elbűvölő kék szemem van, de az igazság nagyon is távol áll ettől. A szemeim halvány mogyoróbarnák, míg a hajam éjfeke, hullámos fürtökben omlik jóval a vállam alá. A bőröm hófehér, hiszen a víz alá nem túl sok napfény jut, mármint olyan mélységekbe, ahol mi is élünk. Az alkatom pontosan olyan, amilyet elvárnak tőlem, nemesi kisasszony révén nem sok lehetőségem volt beleszólnom abba, mit eszek. Mindig mások főztek rám, így túl sok gondot nem jelentett számomra a helyes étrend követése. A fogaim hófehérek, az ajkaim teltek, de nem zavaró tekintetben. Azt hiszem, nincs olyan porcikám, amelyre azt mondhatnám, elégedetlen vagyok vele.

   Amortentia: Imádom azt az illatot, ami akkor van a levegőben, amikor esik az eső.

   Mumus: Azt hiszem, a nővérem élettelen testének látványa lenne az. Fogalmam sincs, ezt miként valósítaná meg, hiszen a testvérem vonásainak emlékei már rég kikoptak az emlékeim közül, de minden bizonnyal ez a legnagyobb félelmem mind közül.

   Karaktered története: Nemesi családba születtem, immár huszadik éve. A Grimaldi-család évszázadok óta hűséges a királyi családhoz, így elég közel ülünk a tűzhöz ahhoz, hogy hatalmas vagyonunk lehessen. A mi sorainkból kerültek ki mindig is a legjobb és leghűségesebb gárdisták, akik életük végéig az uralkodókat szolgálták, nem egyszer feláldozva magukat értük, ennek révén pedig földbirtokok és vagyon ütötte a markunkat. Apám a jelenlegi uralkodót már-már bálványozza, emiatt pedig hatalmas elvárásokat helyez a gyerekei vállára. Pontosabban az egy szem lánya vállára, aki én volnék. A nővérem ugyanis még kislánykoromban felmenekült az emberek közé egy kényszerházasság elől, én pedig azóta nem láttam. Fogalmam sincs, mi lett vele, apám pedig a mai napig úgy tesz, mintha mindig is én lettem volna csupán. Számára a nővérem már nem létezik. Hatalmas árulásként élte meg ugyanis, amit tett és még a családfánkból is töröltette a nevét, örökre.
Ennek okán tehát én igyekeztem minden területen tökéletes lenni. Sose lázadtam, amikor pedig eljegyeztek egy másik rangos család fiával, nem tiltakoztam ellene. Elvégre, a mi köreinkben elfogadott az "ágyas" státusz, pont a rengeteg előre eldöntetett házasság miatt. A két hivatalos fél csupán addig kerül egy ágyba, amíg fiú nem születik, utána mindketten azzal töltik az idejüket, akivel szeretnék. Voltaképp, az ágyasok jelölik a szerelmet. Érzelmi szinten tehát mindenképp pozitív kategóriát képviselnek. Erre annak idején apám nem tartott igényt, pedig neki sose született fia. Anyám ugyanis a nővérem eltűnése után röviddel elhunyt, ami csupán egy újabb fekete pont a testvérem képzeletbeli bűneinek listáján.
Az egyetemet a Meradiában kezdtem, az emberek között, hiszen mindig is érdeklődve szemléltem a fenti világot és szokásokat. Ráadásul, titkon reménykedem abban, hogy egyszer rálelek a nővéremre és kibékíthetem őt és az apámat. Jó lenne, ha a családunk ismét egyesülne... Nem élhetünk örökké sérelmekkel a szívünkben, az senkinek se jó. És szinte biztosra veszem, hogy apánk hajlana a békére, éppen csak a nővéremnek kellene megtennie felé az első lépést. Igen ám, csakhogy fogalmam sincs arról, merre is tartózkodik jelenleg és a fenti világ hatalmas. Nem lesz egyszerű feladat előkeríteni őt.
Életem legnagyobb fordulata Dylan herceg látogatásával vette kezdetét. Felküldték valami hivatalos diplomáciai dolog miatt és az egyetlen személy, aki a rangja és származása révén méltó volt arra, hogy körbevezesse őt, én voltam. Apám természetesen temérdek mennyiségű bagollyal bombázott abban az időszakban, mintegy utasításokat adva arra vonatkozóan, hogy mit tehetek és mit nem a herceg jelenlétében. Elég stresszes volt, mit ne mondjak, de álltam a sarat. Már csak azért is, mert maga a herceg pont ugyanolyan elveszett volt az emberek világában, mint én az első napomon. Az pedig, hogy ő is csupán egy hétköznapi alak és semmi jel se utal arra, miszerint felsőbb rendű lenne bárki másnál, némileg megkönnyebbüléssel töltött el. Tulajdonképpen még jól is éreztem vele magam abban a pár napban... Semmi formaság, csupán két fiatal, akik együtt fedeznek fel dolgokat.
Végül visszatért oda, ahonnan jött, én pedig folytattam a tanulmányaimat. Azt hiszem, olyan fél év telt el és apám máris hazahívott, hiszen vacsorára voltunk hivatalosak a Palotába. Szó szerint kicsattant az örömtől, egész álló nap be nem állt a szája és életemben először énekelni is hallottam... Énekelni! Világ életében bothangja és botfüle volt, szóval némi fejfájást okozott ezzel számomra, de mire elindultunk, helyrejöttem. Maga a vacsora a szokott formaságokat követte, éppen csak azon lepődtem meg némileg, amikor engem a herceg mellé ültettek, apám pedig természetesen végig figyelt minket. Esélyesen nem szerette volna, ha hibázom és ezzel botlunk a szemükben, szóval fizikailag is éreztem az elvárásokat és az nem volt éppenséggel a legkellemesebb élményem.
A nagy bejelentés pedig csupán ezután jött.. Az apám által rám helyezett nyomás végig stresszelt, szóval amikor jött a hivatalos kinyilatkoztatás, addigra már fizikailag is éppen elég rosszul voltam, szóval a Dylannel való jegyességemet azzal fogadtam, hogy a következő pillanatban csapot-papot-vendégsereget-vőlegényt otthagyva rohantam a mosdóba öklendezni egyet. Igazság szerint még feldolgozni se volt időm a fejleményeket, apám pedig nem győzött mindenkitől bocsánatot kérni és a helyemben is biztosítani őket afelől, hogy igenis örülök a dolognak, éppen csak elkapott valami nyavalya és nagyon reméli, hogy Dylan herceg nem kapta el eme kellemetlen kórságot, stb...
Magával Dylannel csupán pár nappal a vacsora után tudtam beszélni, amint megemésztettem mindent magamban. Hogy örültem-e a jegyességnek? Határozottan. Kedvelem Dylant. Pontosabban szólva: szeretem. De hercegnőnek lenni nem kis feladat és ez némileg a mai napig megijeszt. Fogalmam sincs ugyanis arról, mi vár majd rám a házasság után. Hiába tudom az illemet és hiába alkalmazkodtam olyan tökéletesen ahhoz a világhoz, életem ezen szakaszát nem szúrhatom el. És ez hatalmas feladat. Mindenkinek az lenne, ebben biztos vagyok...
   </font></div></div></div>