Camilla DiNardi

by **Camilla DiNardi** Vas. Jan. 21, 2024 9:11 am

Camilla DiNardi

User infó: -
PB: Chrissy Costanza
Születési hely, idő: Róma, 2008.11.13.
Foglalkozás: Karaktered foglalkozása, amennyiben már felnőtt, vagy gyakornok valahol.
Csoport, évfolyam: Jáde-csoport, középiskola V. évfolyam
Faj: Ember/Boszorkány
Képesség: Látnok 2. szint
Daimon: Ha van, de nem kötelező. (Ne feledd csak természet mágusoknak lehet!)
Patrónus: Pille-pille-pillangóóó Very Happy

Pálca: Pálcád típusa. Hossz, Fa, Mag.
Speciális tárgyak: Van egy gyűrűje, amit még a nagyanyjától kapott. Bár ő nem tudja, de ez a kis ékszer blokkolja a látnoki képességeit, így - mivel folyamatosan hordja - nem tud róla, hogy az lenne.

Megjelenés: Néhány mondatban írj karaktered külsőjéről, szem, haj szín, magasság, öltözködés, karizma. Mit gondolnak róla első benyomásra az emberek?

Amortentia: Minden, amit szeretsz pl. illat, szín, hobbi. Minden, amit szeretnek benned mások. Jellemed szerinted is pozitív oldalai.
Mumus: Hogyan jelenne meg számodra egy mumus? Miért? Minden, amitől félsz, amit nem szeretsz önmagadban, vagy mások nem szeretnek benned. A negatív jellemvonásaid, amiken esetleg te magad is változtatnál.

Karaktered története: Rómában születtem egy szép verőfényes, napsütötte nyári napon, amelyet szó szerint beragyogtam az érkezésemmel. A világrajövetelem irtó hangos lehetett, hiszen a mai napig van ám tüdőm rendesen és ha én felemelem a hangom, ott kő-kövön nem marad. Na, nem mintha szeretnék kiabálni, hiszen nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, úgyhogy nem is művelem túl gyakran, de igenis akadnak helyzetek, amikor egyszerűen kikívánkozik az ember lányából. Példának okáért a kviddics mérkőzések alkalmával, amelyeket imádok végigtombolni, konkrétan én viszem ott a pálmát és jobb is vagyok benne, mint a pomponlányok együttvéve. Ha Camilla DiNardi megjelenik a lelátón - márpedig megjelenik, abban mindenki biztos lehet - ott nem lesz csend, de nem ám! És nem csupán egy mezei szurkoló vagyok, imádok kviddics meccsekre járni. Nekem aztán teljesen mindegy, ki játszik ki ellen, hiszen nincs kedvencem, totál pártatlan vagyok, csak ott lehessek. A cuccaim nagy része is kviddicses, a nevesebb csapatok kabalafiguráit hordom kulcstartóként és a tatyóm is tele van aggatva kitűzőkkel. Ha valamivel meg szeretnél lepni, annak mindenképp kötődnie kell ehhez a sportághoz, az már mindegy, mi is az pontosan. Ha könyv kiolvasom, ha csoki befalom, ha pedig fehérnemű, hát felveszem.
A családom? Ja, igen... Van egy kelekótya bátyám, aki valamilyen - számomra ismeretlen okból kifolyólag - népszerű a suliban és folyamatosan mindenki róla faggat. Jó, csak vicceltem, imádom azt a bamba vigyorát és azt is, hogy mennyire meg tudom ijeszteni néha a hirtelen és random felbukkanásaimmal a szobájában. És hát - mint minden gyereknek - két szülőm. Anyu és apu. Az egyikük rengeteget van távol otthonról, hiszen a munkája az élete, a másikuk pedig - vele ellentétben - szinte ki se mozdul a lakásból. Pedig, amikor még kicsi voltam, minden a lehető legnagyobb rendben ment. A családunk tökéletes volt... Anyu otthon velünk, apu pedig úton, de folyamatosan elhalmozott minket kisebb-nagyobb meglepetésekkel, amikor hazaállított végül. Ahogy viszont nőttem, úgy nőttek a gondok is, legalábbis én ekként érzékeltem... Lehet, végig ott voltak és csupán én voltam túl kicsi ahhoz, hogy észleljem őket? Mindenesetre, az évek múltával észrevettem, hogy anyu gyakran kedvetlen és túl fáradt ahhoz, hogy bármit is csináljon otthon. Eleinte azt hittem, hogy beteg és igyekeztem mindenben a kedvére tenni, de végül rájöttem a baj forrására, éppen csak nem mondtam ki azt hangosan. Iszik. Persze, mindezt nem szabad(na) tudnom, hiszen a kelekótya bátyám igyekszik megkímélni az igazságtól, de nem vagyok hülye. Attól, hogy eldugja az üvegeket, még érzem anyun az alkoholszagot, de Paulo kedvéért igyekszem úgy tenni, mintha sikerrel járt volna. Belül rossz érzés az egész, de kívül mosolygok és ez így is fog maradni. Voltaképp jobban szeretek a Meradiában lenni, mint otthon, abban a nagy és fényűző lakásban. Itt nem kell megjátszanom magam Paulo előtt, hiszen valóban boldog vagyok és minden rendben. Otthon viszont folyamatosan úton vagyok, csak azért, hogy ne kelljen anyut úgy látnom.
Az iskola? Mint fentebb is említettem, azon kevesek közé tartozom, akik szeretik. Persze, nem a tanulás részét, de a barátaim többsége itt van és hát a kviddics mérkőzések is csupán itt érhetőek el számomra heti szinten. A kaja nem rossz, de azért lehetne jobb is, ezen nem fogok szépíteni. Mondjuk, az étvágyam hatalmas, többet eszem, mint a bátyám és az órák alatt nassolnivaló is ott lapul a táskám legalján, ahonnan aztán szépen kicsipegetem minden egyes morzsáját. Imádok enni, bár szerintem ez érzelmi alapon megy részemről, habár mindez mindaddig nem zavar, amíg nem leszek kerek és gurulok le a lépcsőn. Akkor és ott esélyes, hogy kidobálok minden "szemetet", de az a nap egyelőre még nem jött el. A tanulás pedig... Nos, tartanom kell a szintet, jó jegyeket hazavinnem és akadnak tantárgyak, amelyek igencsak vért izzadósak részemről, de néhány olyan is van, amely csupán belemászik a fejembe és benne is marad. Évekig. De azért nagyon is utálok nekihasalni és néha konkrét célkitűzést kell magam elé helyeznem, hogy menjen a tanulás, majd csokikkal jutalmaznom szerény személyemet. Amelyek egyébként is ott lapulnak a fiókom legaljában, de ha szerzek egy jó jegyet, akkor dukál a minőségi cucc, nem igaz?
Szeretem a bestiákat és az állatokat is, otthon egy ideje konkrét menhelyet hoztam létre egy nem használt, kisebb épületből, ahová minden kóbor állatot hazahordok, anyám tudta nélkül. Nem hiszem, hogy örülne a jótékonykodásomnak, főleg abban az esetben nem, ha házon belül lennének a kis kedvenceim, de mivel ki se teszi a lábát onnan, így nem is jött még rá a laza, két éve tartó hobbimra. A legtöbb állatnak szerencsére hamar gazdit találok, akinek pedig nem, azt megtartom és én vagy valamelyik közelben lakó barátom látja el őket, amikor mi nem érünk rá nyaralás vagy suli miatt. Inkább suli. A lényeg az, hogy sikerül megoldanom és a havi zsebpénzemből oldom meg az étkezésüket, ami így elég szépen megcsappan, de nasira mindig futja és ez a lényeg. Apu tombolna, ha megtudná, de egy hangszigetelő bűbájjal megoldottam a zajok forrását és mivel nagyon hátul van a kis fészer, nem jött még rá. Elfoglalt ember, sokat utazik, ha pedig itthon van, akkor is a dolgozószobájában tölti az ideje nagy részét és alig jön ki onnan. Nem csoda hát, hogy jó vagyok titoktartásból.
A hobbim? Imádok szerepelni és énekelni, sok színdarabban léptem már fel a Meradiában, engem szeret a rivaldafény. Regényt írok, csöpögőset, tini romantikusat, amelyet persze alaposan elrejtek mindenki szeme elől és kulcsra zárt, riasztó bűbájjal felszerelt szekrénykében tartom, csupán Bellának szoktam átadni olvasásra, véleményezésre. Nem hiszem, hogy bármikor is kiadják, de néha szeretek nekiülni és körmölni, mindenféle cél nélkül. Kikapcsol, ellazít és ha rám tör az ihlet, képtelen vagyok ellenállni a penna hívogató szavának...