Frederico Isaac Miller

by **Frederico Miller** Szer. Okt. 02, 2024 3:42 pm

User infó: Paulo DiNardi
PB: Paul Wesley
Születési hely, idő:Szirén Városállam, 2004. 08. 05.
Foglalkozás: Szirén Királyi Gárda, tiszthelyettes
Faj: Szirén 4. szint
Képesség: Légmágus 4. szint
Patrónus: Kardhal
Pálca: 14 és ¼ hüvelyk, Kökény, Főnixtoll.
Speciális tárgyak:
Szirén pecsétgyűrű: Segít összpontosítani a szirén mágiáját, illetve alakváltását. Családja címerével ellátott fehéraranygyűrű.
Dirk tőr: Nagyapjától kapta, a penge vibrálni kezd, és elszíneződik, ha ártó szándékú személy közelébe kerül, legyen az bármilyen formában, akár animágus alakban, vagy láthatatlanul álcázva. Ételhez, italhoz érintve a penge jelzi, hogy mérgezett-e.

Megjelenés: Egyesek szerint sármos, és jóképű vagyok. Kár hogy lehetetlenül nyers, és őszinte. Bár akadnak, akik szerint bőven kompenzálom a Gárda akadálypályáján nyújtott ridegségemet, azon túl menően. Kérdezzétek csak Lara Bariberit. Egyébként meg ami a ruhámat, és megjelenésemet illeti, nos legtöbbször a Gárda tiszteletet parancsoló egyenruhájában, vagy gyakorló ruhában vagyok látható. Ha mégsem, akkor a családom körén belül kézzel varrt, és hímzett kifinomult ruhadarabok jellemzőek rám. Na persze egy főnemesi család tagjaként, apám és nagyapám előtt nem is mernék máshogy mutatkozni, mint kifogástalan megjelenéssel. Más a történet, ha titokban sikerül kicsit lazítani, és kilógni valahova a csapattal. Akkor egy egyszerű bőrkabát, fekete nadrág, és jóval egyszerűbb megjelenés is megteszi. Ámbár, ha apám tudna egyáltalán ezen ruhadarabok létezéséről, szerintem ő maga égetné el őket saját kezűleg.

Amortentia: Szeretem a száraz pergamen, és nyers tinta illatát. A lőpor szagát. Rejtvényeket, fejtőröket. Sőt, titokban, ha látok egy kallódó újságot, amiben véletlen van egy üres keresztrejtvény, azonnal késztetést érzek a megoldására. Szeretek futni. Gyorsabb vagyok, mint bárki, akit ismerek. Ez az egyetlen, amiben még a nagy Marcus Blunt sem tudott soha megverni. Hihetetlenül racionális, és logikus vagyok. Mindent igyekszek a lehető leghamarabb megérteni. Persze egy Gárdistánál alapkövetelmény is a gyors helyzetfelismerő képesség, és rövid reakcióidő. Ebben pedig sosem hibáztam még. Szeretem a sakkot, go-t, és minden olyan játékot, ami a logika és racionalitás mentén megnyerhető. Marcus pedig elég jó ellenfél. Ebben is.
Mumus: Hogyan jelenne meg egy mumus? Nem is tudom. Talán azt mutatná, hogy szégyent hozok a híres főnemesi Miller családra. Elsőként évszázadók óta. De őszintén, melyik gárdistának nem félelme ez? Főleg, ha olyan családból jön, mint a legtöbben. Emlékeztek, jó tulajdonságként említettem a logikai készségem, és racionalitásom. Nos, egyesek szerint ennek van rossz oldala is. Nem vagyok az az érzelgős alkat. Számomra pedig a feladatok csak feladatok. Ha kell, egyszerű sakkbábukként tologatom az embereimet különböző posztokra. Persze nyilván úgy, ahogy a legmegfelelőbbnek látom azt a saját képességeik alapján.

Karaktered története:
Egy forró augusztusi napon születtem, a méltán híres neves, főnemesi Miller családba. Két nővérem, és egy húgom van. Egyetlen fiúként pedig érthető módon minden szem, és elvárás az én vállamra nehezedik. Igen, jól tudod. A nagyapám az a Paul Miller, aki évekig szolgált a néhai király mellett, és jelenleg is a Királyi Gárda Kiképző Akadémiájának igazgatója. Persze megromlott egészségére, és öreg korára hivatkozva néhány hónap múlva nyugdíjba vonul. Az akadémián mindenki azt találgatja, hogy vajon ki lesz az utódja. A legtöbben Wilson kiképzőre fogadnak. Van benne ráció, de én még nem hamarkodnám el ezt a fogadást. Az apám? Ő a Védelmi miniszter közvetlen helyettese. A nagy George Miller Tábornok. Ő parancsol szinte a teljes katonai haderőnek. Mindenki neki tartozik jelentéssel. Ebből adódóan pedig teljesen egyértelmű, hogy a családom férfi tagjai számára mi is a kijelölt út. Ahogyan az is, hogy a felmenőim egytől-egyig az igazi vaskalapos, szigorú, fegyelem, hagyomány és tekintélyelvű szirének közé tartoznak. A lehető legszélsőségesebb módon, amit csak el tudsz képzelni. Sőt még annál is szélsőségesebben.
Kisgyerekként hamarabb tanultam meg a rendet, és a fegyelmet, minthogy járni és beszélni tudtam volna. Néha már azért is komoly büntetést kaptam, ha apám szerint nem ültem elég egyenesen a vacsora asztalnál. Vagy ennél sokkal kisebb dolgokért is. Mondhatni a fizikai fegyelmezés legkülönbözőbb formái, a legkülönbözőbb eszközökkel a gyerekkorom normális mindennapi részét képezték. Mernék-e ellent mondani apámnak, vagy nagyapámnak? Aligha. Ezt a hibát csak egyszer követtem el, úgy 12 évesen. Nem akarjátok még csak elképzelni sem a következményeket.
Anyám, és a testvéreim? Azt hiszem ők a szerencsésebbek. Amíg nem mondanak ellent apámnak és a szirén hagyományoknak kényelmesen, és boldogan élhetnek. Mindent megkapnak, amit csak szeretnének, ruhák, ékszerek, hangszerek, disztárgyak. Akármi. Szerintem nekik sokkal könnyebb. Legalábbis elkerülni apám elégedetlenséget. Apám már attól boldog, ha kedvesen rámosolyognak. Velem ellentétben. Szeretem én őket a magam módján, és megvédeném őket, akár az életem árán is, de azt hiszem, mégis van bennem némi tüske, a különböző bánásmód miatt.
Az sem segít a helyzetemen, hogy az akadémián örök második vagyok Marcus Blunt mögött. Persze, értem én Marcust. Ő is katonacsaládból származik, magas elvárásokkal. A baj csak az, hogy Marcusnak fogalma sincs, hogy nekem otthon mi mindent kell elviselnem miatta, és az miatt, hogy kényszeresen le akar győzni. Ha csak sejtené, valószínűleg önként mondana le az évfolyamelsőségről a javamra. Ismerem már ennyire. Én pedig nem véletlen titkolok bizonyos dolgokat ennyire.
Mintha az akadémia önmagában nem lenne elég, apám talán büntetésből, az örök második helyért, de még azt is kitalálta, hogy járjak át egy másik nemesi család lányát korrepetálni történelemből, művészettörténetből, irodalomból. Kellemetlen. Mármint nem a lánnyal van baj. Őt még egészen kedvelném is, csak az egész helyzet. Miért kéne tanárosdit játszanom, ha úgyis személyi testőr leszek pár héten belül? Nem értem az egészet, csak szót fogadok, mint mindig. Elárulok egy titkot. Néha, ha nincs kedvem menni, akkor Patricia nővéremet küldöm magam helyett a lányhoz. Persze a legtöbbször magam megyek, hogy ne legyen gyanús a dolog. Viszont, ha úgy alakul, akkor Pat szívesen helyettesít. Leginkább, ha Marcus kitalál valami terven túli extra gyakorlatot, vagy edzést. Netán csak úgy a csapat magától lép le lazítani valahova kicsit. Tudjátok beülni egy kevésbé népszerű, és gazdag környék kiskocsmájába, ahol még kadétként sem vagyunk feltűnőek (jó) pár korsó sörrel. Főleg mert van kellő pénzünk fizetni is. Elvégre mindenkinek kell, hogy néha kiereszthesse a fáradt gőzt távol az egész családi elvárásokkal teli háztól. Olykor-olykor pedig lányok is akadnak, hogy segédkezzenek ebben. Néha maga Lara az egyik. Semmi érzelem. Csak kötetlen szenvedélytől fűtött szórakozás. Nyilván csak a kiképzőközponton túl. Apám vagy a nagyapám nyilván nem díjazná, ha kiderülne ez az egész. Számára csakis a rend, és a fegyelem létezik. Az alkalmi kicsapongás aligha. Szóval cstsssss, ez a mi kis titkunk Pattal. Ő az egyetlen bizalmasom a Miller házban.
Különleges tárgyak? Ó igen. A pecsétgyűrűt apámtól a szirén hagyományoknak megfelelően még gyerekként kaptam, a családi címerrel ellátva. Velem, és az ujjammal együtt nőtt.
Nemrég, alig pár napja viszont a nagyapám hivatott be az irodájába. Először azt hittem, hogy én csináltam megint valamit, amiért meg akar leckéztetni. Bár az évek alatt egyre ritkábbak lettek az ilyen alkalmak, de azért előfordulnak, és tényként kezelhető, hogy sosem túl kellemesek, és sose tudni mit fog éppen kifogásolni. Elég, ha egy dolgozat véletlen 98,5% lesz, és nem 100. Vagy szerinte szerepelhettem volna jobban is a lőtéren. Előző nap pár ponttal többet lőttem. Aha. Vagy menetrendszerűen második lettem a havi összesítésben Marcus után, még ha csak pár ponttal lemaradva, akkor is. Szóval, lélekben már fel voltam készülve egy újabb fejmosással egybekötött büntetésre, még ha látszólag nem is tettem semmi rosszat. Ám ezúttal még engem is meglepő módon szó sem volt ilyesmiről. Sőt. Nekem ajándékozta a dirk tőrt, ami generációk óta a családban öröklődik, és ami ezidáig, éveken át őt szolgálta. Akkoriban is, amikor a néhai elhunyt király személyi testőre volt. Különleges, hiszen a felmenőink nemzedékekkel ezelőtt az akkori királytól kapták a szolgálatukért. Ezen kívül a különleges mágiája jelzi az ártó szándékú embereket, mérgeket. Nagyapám életét és a néhai királyét is nem egyszer megmentve. Azt hiszem nagyapám így akart motiválni a közelgő záróvizsgára. Meg kell hagyni, ezúttal nem kis sikerrel. Még a híres Marcus Bluntnak is alaposan fel kell kötnie az alsónacit, ha velem találja szembe magát. Márpedig ez elkerülhetetlen lesz a vizsgán, attól tartok. Ugyanakkor alig várom már. Egy biztos, nem fogok csalódást okozni, és szégyent hozni a Miller névre.