Rosemary Blunt

by **Rosemary Blunt** Csüt. Júl. 18, 2024 2:18 pm

Rosemary Ness Blunt

User infó: Paulo DiNardi
PB: Caitlin Stasey
Születési hely, idő: Drammen (Norvégia), 2002. 06. 16.
Foglalkozás: Főállású feleség hamarosan.
Faj: Szirén 5. szint
Képesség: Lélekmágia 5. szint
Patrónus: Norvégiai lemming
Pálca: 10 hüvelyk, Nyárfa, Egyszarvú szőr.
Speciális tárgyak: Ezüst klarinét. Különleges tulajdonsága hogy, aki hallgatja a játékát annak akaratlanul is élete legkellemesebb, legboldogabb emlékei jutnak eszébe, kellemes nyugtató érzéssel eltöltve. Néha, ha úgy érzi, olyan személy van a szobában, akinek szüksége van némi vigasztalásra, vagy csak egy kis vidámságra, saját magától is megszólalhat. Családi örökség Rose édesanyjától.
Jegygyűrű: Különleges, mert a leendő férjétől kapta.

Megjelenés: Barna szem, barna haj. Finom elegancia. Egy norvég főnemes diplomata házában felnőve, az ember hamar megtanulja az illemet, és az alkalomhoz való megjelenést. Legyen szó ruháról, ékszerekről, vagy egyéb kiegészítőkről.

Amortentia: Szeretem a tavaszi eső friss illatát. A gyógynövények illatát. Az állatokat. Kiválóan tudok lovagolni. Bár mifelénk azt mondják ez nem úri kisasszonynak való hobbi. Persze, azért hogy ne hozzak szégyent diplomata édesapámra, szeretek idegen nyelveket tanulni. Szeretem a kézimunkákat, és kreatív dolgokat is, legyen szó egy kis gyermek ruha megvarrásáról, és kihímzéséről, vagy éppen fafaragásról. Sokan dicsérik a kifinomult ízlésem. Ennek ellenére szeretném azt gondolni magamról, hogy képes voltam megmaradni szerény, kedves, talán kissé naiv lánynak.
Mumus: Talán kissé banális dolognak tűnhet, de félek a hótól. Egyszer kisgyerek koromban, egy hegyi nyaralónkat teljesen befedte egy lavina. Sötét, és hideg volt. Két nap telt el, mire megtaláltak, és kimentettek minket a nővéreimmel. Ezen kívül talán félek attól, hogy nem leszek elég jó feleség és anya. Így végül a jövendőbeli férjem más karjaiban keresi majd a boldogságot, amit én nem tudtam megadni neki. Ezzel pedig csalódást okozok az egész családomnak.

Karaktered története:
Mit is mesélhetnék magamról? Norvégiában születtem, és nevelkedtem fel. A szirének közt természetesen. A királyi udvarban is vendégeskedtem időnként, meglátogatva az ott élő nemesi származású hölgyeket, királyi rokonokat, ahogy az illem megköveteli a Nagykövet lányától. Apám főnemesként nagy befolyással bír a norvég királyi udvarban. Sokan adnak a szavára, és nekem ehhez méltóan kell viselkednem minden körülmények között. Apám bánatára nem született fia, csak öt leánya, akik közül én vagyok a legfiatalabb. Így apám a saját politikai és katonai befolyását, és az családi vagyon öröklését a lányai megfelelő kiházasításában látta. Négy nővérem már sikerrel megházasodott. Sőt, Lizbeth kivételével már mindegyiküknek van gyermeke is. Vagyis hamarosan Lizbeth-nek is lesz, mert éppen várandós. Hát nem csodálatos?
Édesanyánk? Ő egészen kiskoromban halt meg, alig emlékszem rá. Leginkább csak a nővéreim meséiből ismerem. Állítólag lovasbaleset történt. Apám ezért sem örült, amikor egyszer rajtakapott, hogy lovagolni tanulok. Bárhogy kérleltem, eladta az összes lovunkat, és a lovas birtokot. Helyette tehát más hobbik után kellett néznem. Így tanultam meg sok játékot, például a go-t, a fafaragást, és persze diplomata lányként számos nyelvet. Apám különös figyelmet fordított rá, hogy hangszeren is megtanuljunk játszani a nővéreimmel. Mindegyikünk más hangszeren játszik, így enyém lett édesanyám klarinétja, amit mindennél nagyobb becsben tartok.
A nővéreimmel egyébként igen jó a kapcsolatom. Sokat levelezünk, és amikor csak tehetem meglátogatom őket az otthonukban. Alig várom már, hogy Lizbeth is a világra hozza a legifjabb unokaöcsémet, vagy unokahúgomat. Akkor elmehetek majd köszönteni őket. Éppen neki hímzek egy aprócska kis rugdalózót.
Mindezek előtt azonban egy teljesen más utazás vár rám. Apám levelet küldött, és úgy tűnik, hogy számomra is talált egy megfelelő vőlegényt, méghozzá egy távoli aprócska helyen. Egy Meradiai Szirén Királyság nevű helyen, hogy pontos legyek. Ha pedig megházasodom, akkor minden bizonnyal ott kell majd éljek, a jövendőbelim otthonában, hiszen nem várhatom tőle, hogy adja fel az ottani életét, és költözzön Norvégiába, mert nekem hiányzik a saját otthonom. Azonban bízom apámban, hogy a lehető legjobbat választotta nekem. Egy kedves, és szerető embert, akivel boldogan élhetem le az életem. Így most olyan sok érzés kavarog bennem az utazással kapcsolatban, hogy azt elmondani is alig lehetne. Egyszerre vagyok izgatott, kíváncsi, és talán félek is kicsit. Vajon milyen lesz a jövendőbelim, és az ő otthona? Ott is vannak tavak, és hegyek, és mezők? Be fogok tudni illeszkedni a kultúrájába? Hisz apám egész életemben egy ilyen házasságra nevelt, de mégis... megfelelő leszek a számára, és ő az én számomra? És mi lesz, ha apám téved, és a jövendőbelim egyáltalán nem kedves, és jó ember? Ha rosszul bánik majd velem? Hazajöhetek egyáltalán még valaha? Találkozhatom még a nővéreimmel? Akárhogy is, ezekre a rejtélyes kérdésekre csak az utazás, és a holnap adhat választ. Addig pedig marad az izgatott reménykedés.