Pincehelységek

by **Camilla DiNardi** Szer. Jún. 26, 2024 1:37 pm

A pincefolyosó alatti pince sötét és dohos hely, ahova se mágikus, se természetes fény se jut be. A kastély legalsó szintje, amely a szóbeszéd szerint régen börtön volt, habár erre utaló jeleket már sehol se látni. Csupán a fáklyák szolgáltatnak némi fényt, noha a lenti hűvös időt még azok se képesek megszüntetni. A talaj leginkább föld, itt-ott néhány fadeszka, amelyeket szintén kezd felemészteni az idő. Sok a kiálló gyökér, ezért hamar orra lehet esni idelenn, ha valaki nem ismeri a járást. Innen nyílik számtalan titkos folyosó, ezért a prefektusok az éjszaka folyamán gyakrabban jönnek le ide, hogy elkapják a tilosban járkáló nebulókat.

by **Camilla DiNardi** Szer. Jún. 26, 2024 2:14 pm

A szabályszegés & Camilla

Nem állítom, hogy olyan könnyű lenne Camilla di Nardinak lenni, hiszen folyamatosan a két énem között kell ingadoznom. Egyrészt ott van az eminens, példás tanuló, aki mindenben le szeretné pipálni a sikeres bátyusát és aki elsőként emelkedik szóra, ha az éppen aktuális tanár elfelejtette beszedni az aznapi házi dolgozatokat. Másrészt pedig ott van Camilla, aki szeret bajba kerülni, még ha ezt nem is ismerem be magamnak, noha az apám és a bátyám igen kínosan ügyel a családunk hírnevére és aligha örülnének annak, ha ezt pont a legkisebb családtag sározná be. Harmadrészt pedig - ha az első kettő nem lett volna elég, haha! - ott van a gazdag lányka, aki hozza a kötelezőt a neves eseményeken és elég menő körökben forog. Így tehát lazán elmondhatom magamról, hogy tulajdonképpen inkább három énem van és mindegyik szeretne egy szeletet magának az életből.
Eme sorokat olvasva talán nem is csoda, hogy az éppen aktuális énem a kijárási tilalom előtt tíz perccel jelenik meg a kihalt folyosókon, oldalán a legjobb barátnőjével, Bella Vivantival. Igyekszem álcázni magam, szóval a felsőmön elhelyezkedő kapucnit mélyen a fejemre húzom, habár cseppet se lennék meglepve, ha még így is felismernének azok, akik szembe jönnek velünk. Már csak amiatt is, mert Mira mellettem halad... Általában csakis egy emberrel van sülve-főve együtt, az pedig én vagyok. Ha az a valaki pedig, aki mellett éppen lépked, még álcázza is magát, hát abban az esetben szinte garantálva van az, hogy a tilosban sántikálunk. Na, nem mintha erre nem lenne bőven elegendő garancia Mirabella Vivanti jelenléte. Ő tőlem sokkal több bajba keveredett már az évek folyamán és hatalmas tehetsége van ahhoz, hogy ne bukjon le. Ezen a téren tehát maximálisan megbízom benne. Akadnak kapcsolatai, tudja jól, kit mivel bízhat meg és melyik titkos járat honnan indul és hova vezet. Bár, a mai napunkat nem ő zsírozta le, hanem egy harmadik személy, szóval kissé izgulok. Mi több, a víz is kiver... Bella eredeti társa nem jelent meg, szóval magával hívott, hogy segítsek neki, én hülye pedig belementem. Ha lebukom, abból elég nagy balhé lesz otthon, annyi szent, mégis, az ereimben jelenleg is lüktető adrenalin éppen az ellenkezőjét diktálja annak, mint amit az eszem szerint tennem kellene. Ahelyett tehát, hogy sarkon fordulnék, hű társként lépkedem Bella mellett, noha a tekintetem ide-oda kapkodom és mindig attól tartok, hogy a következő sarkon befordulva olyasvalakibe ütközünk bele, akinek elég hatalma van ahhoz, hogy bemártson minket.
Végül azonban szerencsésen megérkezünk a célállomásunkhoz, amely a kastély legalsó pontja, ahonnan titkos folyosók sokasága vezet mindenfelé, persze csakis abban az esetben, ha az ember ismeri eme járatokat. Sok diák itt bonyolítja le a kétes ügyleteket és éppen ez az oka annak is, hogy a járőröző prefektusok éjfél körül gyakrabban jelennek meg itt, mint máshol. Igen ám, csakhogy jelenleg még csak takarodó van, ami azt jelenti, hogy a prefik egyelőre odafenn, az emeleteken ténykednek és zavarnak vissza mindenkit a helyére, aki ki merészeli tenni a lábát a klubhelyiségéből. Az egyetlen, ami zavar, hogy idelenn sötét és hűvös van, szóval most az egyszer örülök annak, hogy egy vastagabb pulóvert kaptam magamra még az indulás előtt, bár a fény hiánya némileg szúrja a szemem.
- Nem gyújthatnánk meg néhány fáklyát? - vetek egy pillantást abba az irányba, amerre Bellát sejtem, noha a válasz esélyesen nemleges lesz, hiszen azzal csak felhívnánk a figyelmet magunkra és hát sokan pont emiatt buknak le. Automatikusan állok tehát neki kutatni a nadrágomban a pálcám után, miközben fülelek és minden neszre megrezzenek. Nem szoktam én hozzá ehhez. - Kezdek kételkedni abban, hogy ez valóban jó ötlet volt-e - jegyzem meg, némileg visszanyelve magamba a félelmemet. - Legközelebb kihagyhatnánk a töményet és mindenki iszik, amit hoz magával. Senki kedvéért se viszem vásárra a bőrömet - fintorodom el, amely gesztust Bella ugyan nem láthatja, hacsak nincs speckó képessége erre vonatkozóan. Bulit rendezünk, ennek pedig határozottan fontos része az alkohol és mivel Bella és én elég jó körökben forgunk - értsd: menő - ezért van egy bizonyos szint, amit tartanunk kell. Elvégre, kakaóval nem kínálhatjuk a haverjainkat! Ennek érdekében pedig Bella és a másik lány megbíztak valakit, aki elég jó az ilyesmiben és képes lecsempészni ide az italokat. Nyilván mondanom se kell, de a Meradiában tiltott az alkohol. Maximum a konyhán használhatják bizonyos fogásokhoz, de ott se tartanak annyit egyszerre, hogy több ember ihasson belőle. Ráadásul, jól is őrzik.
- Fene ebbe a sötétbe! - szisszenek fel, amint ugrottam egy hatalmasat, mivel az imént ráléptem és majdnem elestem valamiben, ami vagy egy falból kiálló gyökér vagy egy itt meghalt hulla keze. - Lumos! - legyintek egyet az időközben megtalált pálcámmal és csak reménykedni merek abban, hogy nem pont egy velünk szembejövő prefektus arcába világítok majd bele ezerrel...

by **Edmund Swann** Csüt. Jún. 27, 2024 2:46 pm

A csíny & Eddie

Jól tudom, hogy nem kéne tilosban járnom. A nővérem biztosan kitekerné a nyakam, ha csak sejtené, hogy hol is vagyok éppen. Szerencsére azonban azt hiszi, hogy a hálókörletemben tanulok éppen, szépen szorgalmasan, ahogy meghagyta. Ami azt illeti, elég sokat piszkál a tanulmányi eredményeimmel, és én tökéletes megértettem, hogy miért. Kellenek a jó jegyek, hogy bekerülhessek az egyetemre, és varázsbajelhárító lehessek, mint apám. A nővérem nagyon jól tudja, hogy ez minden álmom. Ám néha az álmok nem válnak valóra, vagy csak nagyon nehéz és körülményes úton. Az enyém pedig minden bizonnyal ilyen. Hiszen a szüleink halála óta semmink sem maradt egymáson kívül. Alig kapunk valami kis támogatást, és örülhetünk, hogy egyáltalán iskolába járhatunk. Ami a középiskolában még szerencse, és jó is. De az egyetemért már fizetni kell, és arra nekünk nem telik. Már az, hogy a nővéremet ösztöndíjjal felvették kész csoda. Ez mellett persze dolgozik, és próbál félre tenni kettőnknek. Délutánonként, és hétvégenként én is dolgozom a faluban egy kávézóban. Csak mosogatok, felmosok, meg ilyenek. Néha kiszolgálom a vendégeket. Nem keresek sokat, de amit igen, azt igyekszem félre tenni az egyetemre. Azonban még így sem jött össze, még az első féléves tandíj sem. Ellenben kevés időm jut tanulni, és az órákon mostanában mindig álmos, és szétszórt vagyok. Hacsak nem alszom el egyenesen. Amit a legtöbb tanár nem díjaz igazán, lássuk be.
Most pedig szintén a pénz, és talán egy kicsit a kevés szórakozás miatt vagyok itt, ami a magamfajtának jut. Alapvetően jó humorú, vicces srácnak tartom magamat. Sajnos azonban az optimizmus, és a humorizálás nem olyasmi, amiből meg is lehet élni, vagy pénzt keresni vele. Bár talán Bella Vivanti ezzel nem értene egyet. Kedvelem a lányt, hiszen annak ellenére is hajlandó volt szóba állni velem, hogy nem éppen egy súlycsoportba tartozunk. Ő a menő, és gazdag gyerekek világában él. Én pedig... nos nem. Így persze ő megengedheti magának, hogy mindenből viccet csináljon. Néha én is próbálok. Persze a magam szintjén, és közben nem felejthetem el a valóságot. A valóság, hogy ha őt itt találják egy rakás alkohollal, akkor legfeljebb kap egy kis házvezetői fejmosást. Ha engem találnak itt, akár ki is rúghatnak. Mégis kell a pénz, amit ezért ígért, és azt mondta, hogy elmehetek beugró nélkül is a bulijába, amit a barátnőivel szervez, ha megteszem ezt a szívességet. Még sosem voltam a menő arcok buliján. Egyszer az életben pedig szívesen kipróbálnám. Így hát itt vagyok egy egész láda válogatott szesszel.
Nagyjából ekkor hallom meg a panaszos lányhangokat, és az egyiket fel is ismerem, ahogy Bella próbálja a másik lányt csítitani, hogy kicsit halkabban, és a fény talán nem olyan jó ötlet, a prefik kifigyelhetik. Amibe hát van is igazság. A vicc benne, hogy nagyon szerettem volna én is perfi lenni, de lássuk be ebben nem segít, ha folyton elalszom az órákon, és a tanulmányi átlagom hullámzóbb, mint a tengervíz.
- Jól vagy? Én eloltanám azt... - suttogom a lánynak, akinek ha nem is egy prefi, de az én arcomba sikerül belevilágítania.
- Szia Eddie! Sikerült? Elhoztad? - kérdezi máris tőlem csillogó szemmel Bella. Bár azt hogy csillog a szeme inkább a hangszínéből sejtem, mert én még a páca fénye miatt látok csillagokat.
- Persze. Mindent elhoztam. Abban a dobozban van. Akkor állod a szavad? - mutatok egy kis doboz felé, és engedek meg egy mosolyt Bella, és a kis barátnője felé.
- Edmund Swann vagyok, a barátaimnak Eddie. - nyújtok vidáman kezet felé, mintegy bemutatkozásképpen. Noha valójában nagyon is jól tudom, hogy kicsoda Camilla DiNardi. Mondjuk úgy, hogy ő sem az én súlycsoportom, sok szempontból. Elvégre a suli egyik legmenőbb lánya.

by **Camilla DiNardi** Csüt. Jún. 27, 2024 6:07 pm

A szabályszegés & Camilla

Azt hiszem, ha másban nem is, de abban mindannyian hasonlítunk, hogy van egy tökéletesnek tartott bátyánk/nővérünk, akik folyamatosan minket próbálnak "megnevelni", a helyesebb útra terelni vagy nem is tudom, mi lenne erre a legjobb kifejezés. Annyi szent, hogy Paulo is szeret atyáskodni felettem, ahogy arról is szeret tudni, hogy mikor hol vagyok és mit csinálok éppen. Azt nem állítom, hogy folyamatosan a nyomomban van, hiszen neki is van éppen elég dolga és eddig nem is igazán volt erre szükség. Sose kerültem bajba, én vagyok a jó kislány, aki a tanárok kedvence és igen, ebben benne van az is, hogy gyakran kedveskedem számukra. Tisztában vagyok vele, hogy emiatt a hátam mögött nyalisnak tartanak, de nem érdekel. Igenis tanulok a jobb jegyek érdekében, ezt pedig Bellán kívül senki se veszi észre. Mégis, kezdek némileg beleunni a jó kislány szerepbe és egy picit el szeretném engedni magam. Erre pedig ez a buli tökéletes alkalmat kínál.
Nem ismerem ezt az Eddie nevű srácot, habár már láttam a folyosókon korábban, ami talán nem is olyan meglepő abban az esetben, ha egy iskolába járunk. Éppen csak valóban más "súlycsoportba" tartozunk. Alapvetően nincs gondom azokkal, akik nálam szerényebb körülmények között nőttek fel, de annyit érdemes tudni, hogy egy di Nardi vagy éppen egy Vivanti lány akkor se fog tudni egy Eddie félével barátkozni, ha nagyon szeretne. Mi olyan közegbe érkeztünk, amely a vagyonunk és a nevünk miatt sokkal befogadóbb, amíg Eddienek mindenki barátságáért meg kell dolgoznia. Az úgynevezett "menő" arcok pedig nem vesznek be ám maguk közé akárkit... Bella velem szemben sokkal szociálisabb alkat, neki minden körből vannak barátai, ami az igazat illeti.
- Ó, bocsesz... - szisszenek fel, amikor egyesen a csempészünket kapom telibe a varázslatommal és a következő pillanatban ismét a sötétben pisloghatunk egymásra. Elég zavaró, hogy csak körvonalakat látok, sőt, akad olyan pillanat, amikor azt sem. A bemutatkozás alatt se látom, hogy nyújtja felém a kezét, inkább csak sejtem, hogy ezt teszi, szóval amolyan fifty-fifty eséllyel nyújtom ki én is, amikor pedig sikerül megfognom az övét, szinte meg is könnyebbülök ama tudattól, hogy nem hülye módjára, vaktában lövöldözöm ezzel a mozdulatsorral. - Camilla di Nardi - viszonozom a bemutatkozást, majd engedem is el az ujjait, mert hát a tenyerem alaposan izzad annak hatására, hogy baromira a tilosban vagyunk és bármikor fülön csíphetnek minket.
- Bella mindig állja a szavát - kotyogok azért közbe a fiú kérdése hallatán, noha inkább gondolok arra, hogy a pénz mennyiségére vonatkozik a kérdés, semmint másra. - Mennyiben egyeztetek meg? - teszem fel a kérdést és magamban szinte azonnal el is döntöm, hogy állom a felét. Elvégre, ketten voltunk az ötletgazdák, mi vagyunk a buli szervezői, illendő hát, ha én is beleszállok.
- Tudod, rendezünk egy partit és ami azt illeti, szívesen látnánk ott is - előzöm meg Bellát, még mielőtt válaszolhatna Eddie kérdésére, mit sem sejtve arról, hogy ez is a megállapodás egyik része. - Ez a legkevesebb a fáradozásaidért cserébe, hiszen elég nagy kockázatot vállaltál ezzel - teszem még hozzá és igyekszem kiszúrni a dobozt a sötétben, bár nem járok sok sikerrel. - Különben is, kell még valaki, aki segít felcipelni ezeket. Mágiát nem használhatunk, kézben kell vinnünk az üvegeket és lehetőleg úgy, hogy ne csörömpöljünk velük - pillantok itt abba az irányba, amerre Bellát sejtem. Ő ugyanis szeret mindenen hamar túl esni és belőle simán kinézem, hogy végigrohan a folyosón annak érdekében, hogy célba érjen. Kettőnk közül én vagyok a megfontoltabb, ez nem is vitás. - Segítenél, Eddie? - fordulok újfent a srác irányába, mármint arra, amerről a hangját hallom folyamatosan. - Persze, nem ingyen gondoltam - teszem azért még hozzá, hiszen egyértelmű, hogy a csempészésen felül is fizetünk a fáradtságaiért. Voltaképp, nekem nem hiányzik az a pénz. Paulo egyértelműen agyvérzést kapna, ha megtudná, mire megy el az a nem éppen csekély havi összeg, amit apánktól kapok, de őt jelenleg leköti valami más. Remélhetőleg.
- Felnéznél a folyosóra, hogy tiszta-e a terep? - fordulok Bella irányába, majd lépek az üvegekhez és kapok kézbe hármat. Ha mindannyian megfogunk ugyanannyit, akkor egy körrel letudjuk ezt az egészet, utána pedig ihatunk kedvünkre.

by **Edmund Swann** Pént. Jún. 28, 2024 1:50 pm

A csíny & Eddie

A nagy testvérek elég bosszantó jelenségek tudnak lenni. Ki tudja miért gondolják azt, hogy nekik kell vigyázniuk ránk, és helyettünk is irányítani az életünket. Vagy simán csak mindenbe beleszólni. Mármint szeretem a nővérem, és biztos vagyok benne, hogy a lányok is a bátyáikat, csak van amiről az idősebbek jobb ha nem tudnak. Értem én hogy a legjobbat akarják nekünk, de mi is tudjuk mi az. A szüleink halála óta pedig Autumn a fejébe vette, hogy nem csak a nővéremnek, de az anyámnak is kell lennie. Pedig ez nem ilyen egyszerű. Anya nem jön vissza attól, hogy ő próbál úgy viselkedni. Az anyagi gondjaink sem oldódnak meg maguktól. Szóval a mai este tökéletes egy kis pénzkeresetre, és ha még szórakozhatok is közben kicsit még jobb.
- Semmi gond. Nem gyakran csinálod ezt igaz? - kérdezek rá vidáman, de ha a körvonalakból nem is de hangomból érződik, hogy egy cseppnyi neheztelés sincs benne. Sőt igazából elég vidámnak tűnik. Bár most a hirtelen fény után kell néhány másodperc, mire a szemem újra megszokja a sötétet. De legalább a bemutatkozás jól sikerül, és nem tűnök teljesen idiótának, aki a levegőben kapálózik a semmiért. Noha azért kicsit fura érzés is, két ennyire más körből származó, menő lánnyal egy helyen tartózkodni, méghozzá a tilosban. Camillának nem éppen olyan a híre, mint aki ilyesmikbe szeretne keveredni. Talán ezért is érződik rajta ennyire, hogy izgul. Noha azért kicsit én is. Lassan ideje lenne más helyet találni ezekre az átadásokra, már a prefik is teljesen ide szoktak.
- Öt galleon, és 10 sarló, plusz egy meghívás a bulitokba. - vigyorgok szórakozottan, amikor Camilla a barátnője szavába vág, és az árról kérdez. Szerintem egész olcsón sikerült kihoznom nekik ezt az üzletet, és alig számoltam fel magamnak hasznot, csak pár sarlót. Az is valami, és talán ha többször megkérnek majd, akkor hosszú távon jobban járhatok. Kell a keresetkiegészítés.
- Semmiért sem hagynám ki a partitokat. Ez az első, hogy meghívnak ilyesmire. A kockázatot meg együtt vállaltuk. - mondom vidáman, bár Bella is úgy látja itt az ideje a közbe kotyogásnak.
- Jól van, csak menjünk. Nincs kedvem megvárni a prefiket. - mondja kissé sürgetőleg a másik lányka, és már indul is körülnézni, miközben mi megfogunk pár üveget Camillával.
- Eddie, nem tudsz vigyázni? - hallom a következő pillanatban Bella kissé méltatlankodó hangját, bár érezni nem éreztem semmit. Noha a lány egyértelműen sikeresen beleütközött valamibe... azaz valakibe.
- Én... itt vagyok mögötted. - közlöm azért bizonytalanul.
- De... ha te ott vagy...??
- Hé Diego! Azt hiszem véletlen megtaláltam a húgodat. Bár akkor az enyém se lehet túl messze. - szólal meg egy hang a sötétből egyértelműen Bella előtt. Camilla pedig nagyon is jól ismerheti ezt a hangot. Tekintve, hogy egy házban nőttek fel. A következő pillanatban már a levegőbe emelkedő fénypászmák világítják be a helyiséget, elég jól hogy tisztán meglássuk a két hívatlan, nálunk kicsit idősebb srácot, akik most a kis triónkat méregetik. Ami nem túl örvendetes, tekintve, hogy Camilla és az én kezem tele van alkoholos üvegekkel. Bár valamiféle ösztönös védelmező mozdulat gyanánt próbálok Camilla elé araszolni, hogy legalább őt, és az ő üvegeit kitakarjam a helyzetből, bár elég reménytelen ez...

by **Camilla DiNardi** Hétf. Júl. 01, 2024 7:52 am

A szabályszegés & Camilla

Paulo a legjobbat akarja nekem, ebben biztos vagyok, az egyetlen probléma csupán az, hogy szeret túlzásokba esni. Ha hagynám, még a barátaimat is megválogatná és abban az esetben Bella is ugyancsak korlátozva lenne számomra. Elvégre - Paulo szerint - nincs a legjobb hatással rám. Kedveli, ebben biztos vagyok, csupán az szúrja a szemét, hogy rengeteg "balhéban" vesz részt állandóan. Ne értsetek félre, nem verekedik, abba nem hiszem, hogy bárki is bele tudná rángatni, de eléggé sok kétes helyzetben van benne az ő keze is.
- Nem... én... voltaképp elég ritkán - ismerem el szégyenkezve, hiszen két olyan ember társaságában vagyok itt jelenleg is, akik eléggé tapasztaltak ezen a téren. - Sokkal jobban szeretek a szobámban lenni és tanulni, ma is csak Bella miatt jöttem ide - magyarázkodom hadarva, magamban nem is értve, hogy miért fontos számomra ennyire az, hogy tisztárra mossam a "részvételi szándékomat". Stresszhelyzetben folyamatosan csacsogok, a szóbeli vizsgákon is alig lehet lelőni engem és most kiváltképp ideges vagyok. Messze még a vége és nem áll szándékomban lebukni. - Valaki másnak kellene itt lennie, én csak őt helyettesítem és... mindegy, felejtsétek el - vonom meg a vállam, miután észbe kapok és sikerül gátat szabnom a szavaimnak. Igaza van Eddienek, nem szoktam hozzá ehhez, Bella pedig eléggé ismerhet ahhoz, hogy tudja, közel állok ahhoz, hogy bepánikoljak. Segélykérően pillantok hát felé, magamban abban reménykedve, hogy hozott magával valamiféle enyhébb nyugtató főzetet. Összeszedett tudok lenni, sokkal reálisabban látom a dolgokat, mint Bella, de itt és most képtelen vagyok bízni a saját képességeimben és a végén én buktatom le magunkat.
- Felezünk - jelentem ki, egyértelműen Bellának címezve a mondandómat és érződik rajtam, hogy ebből nem vagyok hajlandó egy kicsit se engedni. Ez az Eddie nevű srác elég nagy kockázatot vett a nyakába, szóval ennél többet is érdemelne, de ha ennyiben egyeztek meg, akkor nem fogom arról győzködni, hogy kérjen többet a csempészésért cserébe. Van pénzünk, jó családból származom, voltaképp ez is az oka annak, hogy az iskola menő arcai barátkoznak velem, hiszen eminensként aligha lenne erre bármi esélyem is.
- Biztos vagy te ebben? Én nem vagyok olyan nagy partiarc - teszem hozzá mintegy mellékesen és - valljuk be - inkább Bella ötlete volt ez, semmint az enyém. Most pedig, hogy itt üzletelünk, kezdek kissé viszolyogni a buli gondolatától. Valóban szeretném én ezt? Már pusztán a nevem miatt is jó körökben mozoghatok, szóval teljesen felesleges tepernem, de ha meg nem teszem, abban az esetben én leszek a karót nyelt. Sehogy se jönnék ki jól a helyzetből, lássuk be. Ráadásul, innen már nincs visszaút, a meghívók ki lettek küldve, nem mondhatom le csak úgy.
- Milyen ideges lett itt valaki hirtelen - forgatom meg a szemeimet Bella sürgetése hallatán, miközben megindulok a felfelé vezető lépcsők irányába, ujjaim között az üvegekkel és kínosan ügyelve arra, hogy még csak véletlenül se koccanjanak össze, Bella váratlan felcsattanása hallatán azonban megtorpanok. Eddie? Dehát nem az ő hátát látom?! A következő pillanatban már meg is hallom Paulo hangját és egy igencsak halk nyikkanás szakad ki belőlem. Számítottam arra, hogy lebukunk? Igen, bár arra már korántsem, hogy még a lépcsőn se fogunk felérni és ők máris itt találnak minket.
- Szeretném azt mondani, hogy meglepő, de sajnos szinte már vártam, hogy ilyesmivel fogadsz idelenn - hallatszódik egy másik hang is, majd bukkan fel egy fénysugár, végül jelenik meg Diego alakja Paulo felett pár lépcsőfokkal. - Szia, Bella! - köszön már-már kedélyesen, bár a húga szinte sejtheti, hogy bajban van. - Camilla - biccent a másik lányka irányába, amint a fény ráesik, bár Eddie láttán már csak kérdőn mered a két lányra. - És a barátotokban kit tisztelhetek? - teszi fel a kérdést, tekintetével máris a srác kezében helyet foglaló alkoholos üvegeket méregetve, miközben majd lerí az arcáról, hogy nagyon nem tetszik számára a látvány. Ha csak itt lennének, abban nem lenne semmi különös, de az alkohol jelenléte egyértelműen arra utal, hogy a három jómadár készült valamire. - Beavatnátok minket is a részletekbe? - tesz néhány lépést lefelé, majd áll meg Paulo mellett, így még csak kikerülni se tudják őket, a "szökés" tehát nem opció.

[/color][/color][/color][/color][/color][/color]

by **Edmund Swann** Hétf. Júl. 01, 2024 12:38 pm

A csíny & Eddie

Nyilván minden testvér a legjobban akarja, de attól még nem kell túlfélteniük, vagy túlzásokba esni. De ezt én is jól ismerem. Autumn igencsak hajlamos rá. Állandóan a jegyeimről papol, és hogy javítanom kell. Én is tudom, hogy igaza van. Csak ez nagyon nehéz. Ha minden szabad idődben a faluban mosogatsz pár knútért, hogy könnyebb legyen, és nem marad időd a házira, vagy csak simán olyan kimerült vagy, hogy elalszol órán. Szóval csak azért mentem bele Bella tervébe, mert könnyű pénznek tűnt. Többet kaptam volna vele még így is, mint 2 heti mosogatással. Bella vicces lány, én kedvelem, csak néha szeleburdi, és meggondolatlan. Valószínűleg Camilla nagy testvére jobban kedvelné, ha nem csinálna ilyesmiket, mint ma este, de Bella nem hagyna ki egy lehetőséget egy jó bulira. Úgy tudom, hogy egy csomó társas játékkal, és vicces programmal készült erre is.
- Hát én is csak a pénz miatt vagyok itt, bár inkább tanulnom kéne, ha egyetemre akarok menni. - ismerem el. Autumn kitekeri a nyakam, ha a fülébe jut, hogy még egy házi dolgozatot késve adtam le, és azt is csak összecsaptam, jó ha közepes jegyet kapok rá, vagy éppen elégségest. Ördögi kör. Ha nincs pénz, nincs egyetem, ha pénzt keresek, nincs időm tanulni, és rossz átlaggal szintén nincs egyetem. Bella pedig kiutat kínált nekem a könnyű és gyors pénz szerzéssel. Ha simán átadom a rendelést, kifizetnek, akkor egy délutánt kihagyhatok holnap a faluban, és behozhatom magam a tanulással, és még pluszban is van a heti anyagi mérlegem. Tudom hogy az évfolyamon belőlem nézik ki a legkevésbé az egyetemet, hiszen én vagyok a srác az utolsó padban, aki szinte minden órát végig alussza, és elég gyengén muzsikál. A jelentéktelen arc, akire senki nem figyel fel, maximum, ha valami tréfás beszólással vonja magára a figyelmet. Camilla még a nevemet se tudta, pedig van egy-két közös óránk.
- Jól van, majd megbeszéljük a szobánkban, ha biztonságban lesz a cucc. - mondja kicsit sürgetőleg Bella a pénzről. Igaz, szobatársakként nekik bőven van alkalmuk egymással rendezni az ilyen dolgokat biztonságos helyen, nem egy folyosó közepén, ahol bármikor lebukhatunk. Ami engem illet, nem akartam túl sokat kérni. Igazából azt reméltem, ha ez jól sikerül, akkor többször kérnek meg erre-arra, és akkor könnyebben összeszedem majd a pénzt is az egyetemhez. Ezért mentem bele ebbe az árba, a kockázat ellenére. Hogy ezt egymás közt hogy osztják el, már az ő dolguk.
- Lefogadom, te vagy a buli a fénypontja. - mondom vidáman Camillának, bár talán tényleg nem itt kéne csevegnünk. Így magamhoz veszek pár üveget Bella sürgetésére válaszként.
- Csak nem akarom megvárni, hogy itt találjanak. - forgatja meg Bella a szemét, és indul meg ő előttünk, hogy nem sokkal később már a lépcsőn beleütközzön valakibe. Hallom, ahogy Camilla felnyikkan a hang hatására, tehát ismerheti a srácot, vagy csak megijedt, hogy bajban vagyunk. A következő percben már világos fényben találjuk magunkat két idősebb srác társaságában, és a kifejezéseikből hamar rájövök, hogy talán Bella bátya az egyik. A másik talán Camilláé lehet? Minden esetre a Diego nevű besorol a másik öltönyös mellé, aki karba font kézzel méreget minket, és ahogy a kezemben tartott üvegekre vetül a tekintete semmi jót sem olvasok ki belőle.
- Húgocskám, Bella. Azt tudtam, hogy Bella néha hajlamos a szeleburdi, meggondolatlanságokra, de azt hittem, legalább neked egy kicsit több eszed van. - pillant a két lányra, és végül rám is. Bár valahogy az az érzésem, hogy rám sokkal metszőbben, mint a két bűntársamra.
- Bátyus! Paulo. Tudjátok mindig örülök nektek, ha látlak, de most nem érünk rá. Mi éppen csak segítünk átvinni Eddie-nek ezeket az üvegeket a konyhára. Nem kell mindig rosszra gondolni. - próbálkozik egy elbűvölő mosollyal, és kamu szöveggel Bella, bár ő is sejti, hogy a testvére nem hülye, ahogy a Paulo nevű sem. Azt pedig végképp nem szeretné, ha az édesanyja is értesülne a legújabb kis csínyéről.
- Ed..Edmund Swann. Egy kis zsebpénzért segítek a faluban, meg a konyhán. Mosogatni, pakolni ilyesmi... Belláék csak segítenek... - próbálkozok alátámasztani Bella meséjét, de hangom nem éppen meggyőző, és a konyha, meg a főbejárat is a kastély másik felén van. Bár tény, hogy abban nem hazudtam, hogy zsebpénzért dolgozok.
- Mit gondolsz Diego, neked nem sántít ez valahol? - pillant a Paulo nevű a társára. Majd a kishúgára. - Az igazat. Minek az a sok üveg? - nem tűnik úgy, mint aki bevette a kamu sztorit. Bár nekem nyilván fogalmam sincs a képességeiről, vagy arról, hogy még azok nélkül is elég átlátszóak lehetünk...

by **Camilla DiNardi** Kedd Júl. 02, 2024 9:38 am

A szabályszegés & Camilla

Fogalmam sincs, mit és miként rendezett Bella, hiszen engem lekötött egy másik, sokkal komolyabb esemény rendezgetése, szóval erre már nem jutott időm. Más esetben szívesen segítettem volna számára, de ezúttal a drágalátos bátyám esküvőjét próbálom meg a saját szám íze szerint alakítani, ami cseppet se könnyű feladat, ha a menyecskéjének is határozott elképzelései vannak mindenről. Emiatt a légkör igencsak feszült közöttünk, amelyet Paulo betud annak, hogy nem jövünk ki valami jól. Nem hibáztatom a vaksiságáért, hiszen nagyon elfoglalt és általában nem is lát ki az asztalán roskadozó papírtömegek mögül, bár azért néha jó lenne, ha szavakkal is kommunikálnánk. Éppen elég, hogy apu rettentően elfoglalt és anyu is kiüti magát a nap nagy részében, de hogy mostanában Paulót is mellőznöm kell, az már mindennek a teteje.
- Igen? És mi szeretnél lenni? - csillan fel a szemem, amint a tanulásra és az egyetemre terelődik a szó, ezzel nyilván kiborítva Bellát, aki nem mindig tudja hova tenni a tankönyvek iránti rajongásomat. - Nekem még fogalmam sincs, de olyan átlaggal, amellyel rendelkezem, ráérek az utolsó pillanatban is kitalálni - kezdek a csacsogásba lelkesen és ha lenne mód rá, még egy székre is lehuppannék, hogy egy pohár ital - szigorúan mentes! - társaságában részletezzem Eddie számára a nem terveimet. - Érdekelnek az állatok, lehetnék bestiaszelidítő, de azt nem hiszem, hogy apu engedné - hallgatok el hirtelen, a gondolataimba mélyedve. - A gyógyítás kilőve, nem bírom a vért. A kviddicsben pedig nem remekelek, de imádom! - kapok újfent erőre hirtelen és a lelkesedésem elég ingadozó képet mutat. - Mindig lemegyek a többiekkel megnézni a faluba és folyamatosan fogadásokat kötünk, de mivel ez illegális, ezért csitt! - emelem mutatóujjam az ajkaim elé, egyértelműen Eddienek címezve a szavaimat. - Nem szeretném, ha a bátyám fülébe jutna, mert képes és eltilt a kvidicstől, azt pedig nem élném túl - sóhajtok egyet drámaian és valóban... Ez az egyetlen olyan dolog, amelyért cserébe képes vagyok a jegyzeteimet az asztalon hagyni és a házi dolgozataimat nem megírni. Szerintem még egy éppen mellettem haldokló ember se lenne képes kibillenteni abból, hogy én lerohanjak meccset nézni. - A jelenlegi célom az, hogy sportkommentátor lehessek - osztom meg Eddievel a nem is annyira titkos vágyamat. Bár, ha valóban az lesz a foglalkozásom, akkor teljesen feleslegesen teperek ennyit a tanulással, mert oda nem kell egyetemi végzettség. És hát a családom se repesne az örömtől, ha a tudomásukra jutna. Mi tagadás, ügyvéd-família vagyunk és tőlem ugyan nem várják el a jogi pályát, de azt igen, hogy jó szakmát válasszak.
- Miért? Valaki az üvegek életére tör? - próbálom meg némileg viccesre venni a figurát, holott úgy tűnik, ezúttal fordult a kocka. Bella ideges, amíg én felettébb nyugodt vagyok, de legalábbis nem annyira feszült, mint ennek az egésznek a legelején. Azt hiszem, számomra az a legjobb orvosság, ha kifecseghetem magamból az ideget. Nem kellenek ide pirulák és főzetek, szimplán csak hagyjanak beszélni. Azért Eddie kedves bókja hallatán csupán elmosolyodom, de nem javítom ki. Én inkább az vagyok, aki a sarokba vonulva szemléli, ahogy a többiek szórakoznak. Nem éppen olyan tulajdonság, amellyel menő lehetnék, de sose állítottam, hogy a személyiségem miatt kerültem be a klikkbe. Mégis szeretnek vagy legalábbis elfogadnak a bogaraimmal együtt, ezért pedig felettébb hálás vagyok számukra.
Eddie feltételezése nem jár olyan messze a valóságtól, bár az igazság az, hogy a kettő egyszerre zajlik le bennem. Igen, ismerem azt a hangot és igen, megijedtem attól, hogy lebuktunk. Ráadásul pont Paulo előtt! Így még esélyünk sincs kimagyarázni magunkat...
- Nem csináltunk semmi rosszat... még - teszem azért hozzá halkan, hiszen attól, hogy alkoholos üvegek vannak a kezünkben, még cseppet se biztos, hogy fogyasztani is szerettünk volna belőle. Ráadásul, egyelőre még nem lépett életbe az éjszakánként lévő kijárási tilalom, bár az is tény, hogy a diákok többsége a hálókörletében van.
- Nem gondolod, hogy túl gyakran ugrasz be mostanában a konyhára "segíteni"? - vonja fel a szemöldökét Diego Bella magyarázata hallatán. - Örülök annak, hogy ennyire jótét lélek vagy, de talán meg kellene beszélnem a házvezetőddel, hogy ha már ennyire töröd kezed-lábad, akkor illene honorálniuk is a dolgot. Inkább segítenél a könyvtárban... A jegyeid sokkal jobbak lennének, ha a felesleges idődet könyvek társaságában töltenéd. Te pedig, ha egyedül nem győzöd a munkát, ne varrd mások nyakába sunyiban - fordul Diego Eddie irányába, bár messziről lerí róla, hogy nem hiszi el egy szavukat sem, de egyelőre belemegy a játékba.
- Oké-oké, elmondjuk! - sóhajtok fel türelmetlenül, amint Paulo okoskodni kezd. - Gondoltuk, keresünk egy kis mellékest és valaki itt rejtette el az alkoholt, mi pedig némi pénzért cserébe vállaltuk, hogy felvisszük neki - osztom meg a fél-igazságot. - Semmi rosszat se tettünk - próbálkozom ártatlan fejjel, de Paulót ismerve nem lesz ez ilyen könnyű menet...

by **Edmund Swann** Kedd Júl. 02, 2024 3:59 pm

A csíny & Eddie

Hát állítólag, ahogy a folyosói pletykákat hallottam Bella nagyon készül a dologra, egy csomó új társasjátékot, és programot, szervez, természetesen lesz zene, és tánc, meg egy csomó étel ital (mármint nem alkoholosok is), és pazar, kreatív dekorációk. Állítólag akik kaptak igazi meghívót, nem csak szóbeli alkut kötve, már attól teljesen fellelkesültek, mert az zenélt, és igen látványos névre szóló darab volt. Persze én egyet se láttam ezekből.
Ellenben azt nagyon is jól tudom, hogy mit jelent, ha a testvéred, az egyetlen ember, akire számíthatsz örökké elfoglalt, és amikor lenne pár perce, akkor is olyan fáradt, hogy inkább csak betakarod egy régi, kopott pléddel, és hagyod aludni. Autumn-nel gyakran megesik. Hiszen egyetemre jár, és dolgozik, hogy valahogy biztosítsa a jövőnket, ösztöndíjat is kap valamennyit, de így is nehéz. Jó lenne a nyarat nem egy árvaházban tölteni megint, ahova Autumn már nem jöhet, és együtt maradni, de erre jelenleg nem sok esély van.
- Varázsbajelhárító, mint az apukám mielőtt... mielőtt ő és anya meghalt. Szeretnék segíteni az embereknek, ahogy apa. Ezért. - mondom egy kicsit kesernyés mosollyal. Bár a gondolat, hogy egyszer varázsbajelhárító osztag parancsnok legyek, mint apa lelkesedéssel tölt el, de a hiányuk még mindig fáj. Ráadásul, ha az anyagi helyzetemre nézek, ez közel sem biztos, hogy elérhető álom. Még ha jó is ábrándozni róla olykor. Olyankor elképzelem, hogy apa és anya mennyire örülnének, és büszkék lennének rám.
Azért csak mosolyogva hallgatom Camilla csacsogását, a végtelenségig el tudnám hallgatni. Szerintem akármi is lesz, azt nagyszerűen fogja csinálni. Akár állatokkal foglalkozik, akár kviddics kommentátor lesz. A fogadással kapcsolatos titka meg nálam biztonságban van. Két okból is, egy nem ismerem a bátyját, kettő, ha tudnám is kicsoda, akkor se árulnék el egy barátot. Mondjuk arról fogalmam sincs, hogy a családja milyen szakmákat tudna neki elképzelni, vagy ez milyen nyomást jelenthet számára. Mielőtt azonban ezt kifejthetném bővebben számára Camilla emlékeztet minket hogy hol vagyunk, és ez nem a legjobb alkalom.
- Elég a csevegésből! Menjünk már. Utána majd ha minden biztonságban lesz, akkor lyukat dumálhattok egymás hasába. - fakad ki kissé sürgetőleg, és talán igaza van. Tényleg nem jó túl sokáig egy helyben ilyesmivel, mint ami nálunk van jelenleg.
- Nem éppen, csak nem szeretném anyám rivallóit hallgatni. Megint. Gondolom, te se vágysz egyre az apádtól. Ha tilosban jársz, akkor igyekezz gyorsnak, és csendesnek lenni. Ti nem vagytok azok. - osztja meg a szakértelmét Bella kissé okoskodva. Bár tény, hogy hármunk közül ő legnagyobb zsivány, ha fogalmazhatok így.
Amikor pedig végül Bellának lesz igaza, és lebukunk, valószínűleg mert túl sokat időztünk csevegéssel, akkor azért be kell ismerni én is eléggé megijedek, ami az arcomra is van írva. Ráadásul nekem talán még rosszabb is ez, mint a lányoknak, mert én nem ismerem a két felbukkanó srácot, és fogalmam sincs mire számíthatok tőlük, de cseppet sem tetszik, ahogy rám néznek. Elég ijesztő.
- Nem? És mi az, hogy még? Mit terveztetek? - csap le a Paulo nevű Camilla elszólására, miközben felvonja a szemöldökét. Láthatólag nem igazán akarja csak úgy bevenni a mesénket, és elengedni minket. Ami hát elég nagy baj. Amikor meg a másik házvezetőket kezd emlegetni egyenesen lesápadok, épphogy nem ejtem ki a kezemből az üvegeket, amiket inkább lerakok a biztonság kedvéért. Noha a szavait a húgának címezte, azért rajtam is érződik, hogy mennyire kerülném a házvezetőm társaságát. Legalábbis a jelenlegi helyzetre vonatkozóan.
- Jajj, Diego ne kezd te is. Semmi szükség rá, hogy ilyenekkel zavard a házvezetőket. Legalább te ne legyél olyan, mint anya. Elég nekem az ő hisztériája is. Pedig te is tudod, hogy nem megyek egyetemre, és semmi szükségem a jó átlagra. Legyél kicsit jó fej most az egyszer bátyus. Tudod, hogy te vagy a legkedvencebb testvérem. - bújuk oda Diegohoz Bella, miközben nagy ártatlan szemeket mereszt rá. Nyilván azt remélve, hogy ezzel meglágyítja a testvére szívét, és az anyja sem tudja meg, hogy mire készültünk éppen. Bár attól még cseppet sem kellemesebb, amikor Bella bátyja felém fordul.
- Én nem.. vagyis én... csak... - próbálnék én magyarázkodni ennek a Diegonak, de rá kell jönnöm, hogy fogalmam sincs, mit mondhatnék erre. Elvégre azt nem mondhatom, hogy nem igaz, éppen Belláéknak csempésztem be az italt a kastélyba, hogy bulit szervezzenek. Ha viszont ragaszkodunk a meséhez, úgy tűnik, mintha kihasználnám a lányokat, hogy helyettem dolgozzanak. Ami azt hiszem nem túl pozitív a bátyáik szemében. Bár ez a helyzet sehogy se az.
- Semmi rosszat? Már az régen rossz, hogy ezekkel az üvegekkel együtt találtunk benneteket. Mégis ki az aki itt hagyta, és hova is kéne vinnetek? Sőt egyáltalán minek nektek mellékes? Úgy tudom hármótokból legalább ketten elég csinos kis összeget kaptok havonta, hogy bármire is teljen, amit csak akartok, sőt még a kis barátotoknak is bőven juthatna belőle. - fordul a húga felé Paulo, aki ha lehet még Diegonál is ijesztőbb pillantásokat vet az irányomba, és az üvegek irányába. Nyilván nem vett be nagyjából semmit az eddig süketelésünkből. Őt azt hiszem valóban nem lesz könnyű menet meggyőzni bármiről is.

by **Camilla DiNardi** Csüt. Júl. 04, 2024 12:25 pm

A szabályszegés & Camilla

Bella néha nagyon tud lelkesedni bizonyos dolgokért, főleg olyanokért, amelyek nem feltétlenül nyerik el az idősebb testvére vagy éppen az édesanyja tetszését, szóval egy cseppet se lep meg, hogy még az én segítségem nélkül is könnyedén boldogult. Személy szerint én nem kaptam meghívót, elvégre a kettőnk nevében rendezte, meg hát szobatársak is vagyunk, csupán felesleges pénzkidobás lett volna még rám is költenie, úgyhogy ebből a szórásból kimaradtam. Legfeljebb, ha nagyon érdekel, elkérem tőle a mintadarabot, hiszen ezeket mindig elteszi emlékbe tudtommal.
Az igazat megvallva én Paulón sose látom, hogy fáradt lenne. Esetleg rajta csak másként ütközik ki? Volt, hogy feszült volt mindenféle ok nélkül, olyankor nem szeretek egy levegőt se szívni vele, szóval inkább kikerülöm. Azt végtére is simán betudhatom annak, hogy nem piheni ki magát rendesen és folyamatosan valamiféle ostoba ügyet tanulmányoz, mint apu is teszi azt a nap minden egyes pillanatában. Még ha nem is szeretne, valamilyen szinten mégis hasonlít rá, ezért se szívlelem a jogi szakmákat. Nem akarok olyan lenni. Hiába a pénz, ha ilyen sokat elvesz az embertől.
- Ó! Sajnálom a szüleidet - jegyzem meg őszintén. - De az egy szép szakma, csak veszélyes. Nem félsz? - teszem fel ártatlanul a kérdést, mivel egy ilyen foglalkozás nem éppen arról híres, hogy csak úgy kötik mellette az életbiztosításokat. Én valahogy nem is vágyom arra, hogy másokért cserébe kockáztassam az életemet, bár talán más lenne a helyzet, ha engem is érnek Eddiehez hasonló tragédiák. Kíváncsi vagyok, mi történt egészen pontosan, de úgy gondolom, elég nagy pofátlanság lenne részemről még arra kérni a srácot, hogy mesélje el a részleteket.
Hiszek abban, hogy ha valaki szívvel csinál valamit, abban csakis jó lehet, én pedig rengeteg dologért képes vagyok rajongani. Az állatok és a kviddics szeretete pedig mindig is jelen volt az életemben. Számomra teljesen természetes dolog, hogy védem azokat a lényeket, akik képtelen kiállni magukért, mert nem adatott meg nekik a beszéd képessége és cseppet se tartom alapvetőnek, hogy az ember minden más faj felett áll. Különben is... ha mégis így van, akkor nem pont az lenne a kötelességünk, hogy a saját előnyünket felhasználva védjük őket?
- Jól van, nyugi már! - forgatom meg a szemem bosszankodva, amikor Bella ismét sürgetni kezd minket, majd indulok meg nyomában a lépcsők irányába. Nem szeretem, amikor félbeszakítják a mondandómat, bár azt be kell látnom, hogy ezúttal igaza van. Valóban nem lenne valami szerencsés, ha pont az én meseórám miatt buknánk le. A végén még soha többé nem hoz el magával, habár egyelőre még én se tudom pontosan eldönteni, hogy ez rossz vagy sem.
- Kötve hiszem, hogy apu foglalkozna vele. Vagy ha mégis, akkor az egész kimerülne egy rivallóban, de más következménye aligha lenne a dolognak. Túl elfoglalt ahhoz, hogy velem foglalkozzon. Paulótól jobban tartok - ismerem el őszintén. - Ő nyilván rászánná az időt egy alapos fejmosásra, ez kétségtelen - ingatom meg az imént említett testrészemet. - És te, Eddie? - szólítom meg az aktuális szeszes áru csempészünket. - Gondolom, te is elég nagy bajba kerülnél, ha lebuknánk - állapítom meg, elvégre neki is van itt testvére és hát nyilván ő se nézné kedvtelve az öccse üzletelési szokásait. Még ha a pénzszerzés is a cél... Sokat kockáztat.
Minden sietség ellenére azonban így is lebukunk, én pedig lázasan kattogok magamban a további teendőket illetően. Hazudjak? Lenne értelme? Mégis, meg kell próbálnom, hiszen a mai este elég fontos. Én és Bella jó körökben mozgunk, eddig mindig mi jártunk mások bulijába, most pedig, hogy nekünk is sikerült összedobnunk egyet, nem mondhatjuk le csak úgy! Mégis milyen cink lenne már a többiek elé állni azzal a szöveggel, hogy bocsi, de ma nem lesz semmi, mert elkapott minket a bátyám?
- Csak egy kis... bulit... Teljesen ártalmatlan - bukkan ki belőlem az igazság, hiszen Paulónak teljesen felesleges hazudnom. - Táncolunk, beszélünk, iszogatunk. És igen, alkoholt is - sóhajtok egyet. - De ne aggódj, nem áll szándékunkban patáliát csapni, tök kulturáltak leszünk - vetek egy kérlelő pillantást a testvérem irányába. Ami egyébként igaz is, hiszen én például ritkán iszom.
- Ha én vagyok a kedvenc testvéred, akkor miért nem kaptam meghívót? - öleli magához Bellát Diego és a szája sarkában ott bujkál egy cinkos kis mosoly is, de Bella sejtheti, hogy ettől függetlenül nem lesz könnyű meggyőzni őt arról, hogy ne értesítse az anyjukat. - Tudod, hogy írnom kell, mert ha nem teszem és mástól tudja meg, én kerülök bajba - osztja meg húgával az aggodalmát. - És ha ez lenne az első eset, még utadra is engednélek, de elég gyakran visszajutnak a fülébe a veled kapcsolatos dolgok - ingatja meg a fejét. Az anyjuknak rettentően sok kapcsolata van ahhoz képest, hogy a családjuk nem túl sűrűn jár nyilvános eseményekre, nem kizárt tehát, hogy egy itteni diák révén bukik le Bella folyamatosan.
- Italokat csempésztél, mert ők megkértek rá - vonja le a következtetést Diego, habár ő cseppet se olyan fenyegető jelenség, mint Paulo. A hangjában nincs harag, leginkább szimpla lemondás, amiért a húga semmiből se tanul és két percen keresztül képtelen megülni a seggén.
- Kérlek! Csak hagyd megtartani a bulit, utána bármilyen büntetést vállalunk. Igaz, Bella? - fordul Camilla barátnője irányába és látszik az arcán, hogy ha nemleges válasszal találja szembe magát, annak azért akadnak majd következményei rendesen.

[/color][/b]

by **Edmund Swann** Csüt. Júl. 04, 2024 10:24 pm

A csíny & Eddie

Bella sok mindenért rajong, ezt el lehet róla mondani. Nem mindig kizárólag a bajkeverésért. Szeret egyszerű, vidám dolgokat csinálni. Játszani, beszélgetni, táncolni. Érdeklik az emberek, és hogy az embereket mi érdekli. Még egy olyan láthatatlan senkivel is szívesen barátkozik, mint én. Hébe-hóba ír az iskola újságba, és mindig önként jelentkezik segítőnek, ha valami iskolai rendezvény kerül előtérbe, mint akár a Karácsonyi bál, vagy Farsangi fesztivál. Persze természetesen van egy kis tértágított díszdoboza, amibe a meghívókat, a naplóját, és minta ötletes vázlatait, próba díszeket, és hasonlókat tartja. Diegotól kapta még egyszer, amikor még túl kicsi volt, hogy el tudja egyedül végezni a tértágító varázslatot, de a kedvenc bátyja megtette helyette. Ezért nagyon szereti azt a dobozt és minden fontosat abban tart. Meglehet Diego már nem is emlékszik az egészre, de Bellának sokat jelent. Így természetesen bármikor kész a legjobb barátnőjének is megmutatni azt a bizonyos meghívót.
Az én tapasztalatom azt mondja, hogy a nagytesók vállát sok minden nyomja, és ezért olykor sokkal feszültebbek a kelleténél. Sokszor ez együtt is jár a fáradsággal is, igen. Persze én nem vagyok ügyvéd, nem látok az ő bátyja életébe, de valószínűleg nála is hasonló lehet a helyzet.
- Ohh... Köszönöm.... azt hiszem. Őszintén, sosem tudom mit mondjak ilyenkor. - vonom meg a vállam kissé kesernyés mosollyal, amikor Camilla azt mondja, sajnálja a szüleimet. Bár talán valahol kicsit hálás is vagyok érte, hogy nem firtatja ennél jobban.
- Nem igazán. Legalábbis attól nem, hogy megsérülök, vagy ilyesmi... - hallgatok el egy kicsit. Nyilván mindenki fél valamitől, csak nem olyan könnyű erről beszélni. Én is tudom, hogy a választott hivatásom nem éppen életbiztosítás. De apám okkal választotta ezt, és én is okkal választottam. Már ha valaha egyáltalán képes leszek elérni az álmomat. Ami lássuk be, most lehetetlenül távolinak tűnik. De talán egyszer én is jó leszek ebben. Bűbájtanból kifejezetten jó vagyok. Akkor is, ha kevés időm van gyakorolni. Kár hogy a házidolgozat írás nem megy ilyen ösztönösen. Rühellem az íróasztalt. Ki tudja, még a mumusom is egy íróasztal lenne, tele tornyosuló papír kupacokkal.
- Én egy rivallót se szeretnék kapni anyámtól. - kotyogja közbe Bella fejcsóválva.
- A nővérem nyilván nem örülne. De igazából jobban félek attól, hogy a házvezetőm előtt lebukhatok, és ez nem segít majd abban, hogy őszöndíjat kapjak az egyetemre. Akkor meg hiába volt minden. A baj az, hogy ha nem csinálom, nem lesz elég pénzem, pótolni a hiányzó részt az egyetemhez, ha pedig lebukok, és nem kapok ösztöndíjat, akkor is hibába volt minden. Ez olyan mint Bella legrosszabb ördöglakatja. - sóhajtok fel egyet gondterhelten. Most az egyszer szívesen cserélnék Bellával. Ő egyáltalán nem akar egyetemre menni, bár már a családjának megvan a pénzre rá, sőt el is várnák tőle. Én szívesen mennék egyetemre, éppen csak nincs miből. Ez annyira igazságtalan. Bár nem Bella tehet róla. Csak... nehéz nem féltékenynek lenni, amikor ő kedves és őszinte. Néha talán kicsit naiv is.
- Ártalmatlan? Máris ostobaságot csináltok miatta. Ha csak táncról, beszélgetésről lenne szó, még nem is szólnék egy szót sem a buli miatt. De az alkoholt gyorsan felejtsétek el. - csóválja meg a fejét Paulo nevű srác. Úgy tűnik őt a legkevésbé sem érdekli, hogy mennyire lehet cink a hugicáknak lemondani egy már megszervezett bulit. Akárhogy is, az alkoholnak tuti búcsút mondhatunk, ahogy én is a könnyű pénznek. Jó, ha nem visznek a házvezetőm elé. Amiért őszintén szólva bármit megtennék.
- Te vagy a kedvenc bátyám. De te se engedted volna meg az alkoholos italokat. És nem is akartak bajba keverni anyánál azzal, hogy tudsz róla. De ha már így alakult, akár zenélhetnétek is a bulin. Az klassz lenne. Tudom, hogy szeretnéd. - próbálja hízelkedve elmagyarázni a testvérének a helyzetet. Talán egy picit kihasználva, hogy tudja, Diego mennyire szereti a zenét, és hiányzik neki, ha nem játszat.
- Csak azt neee... kérlek, anya nem tudhatja meg. Mástól sem fogja, óvatos leszek. Ígérem. Tudod sosem kevernélek bajba. Ha szeretsz egy kicsit, akkor te sem akarod, hogy anya megint rivalló haddal árasszon el. Azt nem élem túl... - kérleli Bella a bátyját kissé talán túljátszott kétségbeeséssel. Bár tény, hogy amikor az anyja rivallókat küld, attól az egész nagyterem zengeni szokott. Elég kellemetlen lehet tehát. Még jó, hogy Autumn nem küldözget ilyeneket, csak négyszemközt kapok fejmosást, ha szerinte valami rosszat csináltam.
- Igen. Sajnálom. - ismerem el csendesen, egy nem létező foltot fixírozva a cipőm orra előtt. Nem igazán merek felnézni egyik idősebb testvérre se. Sem az ijesztőre, sem a tényeket levonóra. Nem akarom, hogy a nővérem vagy bárki megtudja ezt, de félek attól, hogy egyszerűen csak a házvezetőm elé visznek, és akkor tényleg nagy bajban leszek.
- Igen, igen... Camillának igaza van. Kérlek Diego! Csak most az egyszer. Annyit készültem rá... - száll be a könyörgésbe Bella is, aki úgy tűnik most nagyon is egy hullámhosszon van a barátnőjével.
- Szerintem pedig az lenne a legjobb lecke, ha szépen lemondanátok azt a bulit. Legközelebb előre átgondoljátok, hogy akarok-e érte szabályokat szegni. Bár talán nekem is meg kellene írnom ezt apánknak. Úgy tűnik rám, és a szép szóra már nem hallgatsz. Te mit gondolsz? - mondja a Paulo nevű, elég szigorúan. Valahogy nem tűnik könnyen meggyőzhetőnek. Már kezdem érteni, hogy mért mondta Camilla, hogy tőle még jobban is tart mint az apjától. Bár az utolsó kérdés nyilvánvalóan Diegonak szólt, hogy vajon ő beérné-e ennyivel? És ha igen, akkor velem mi lesz? Elengednek? Vagy engem is megbüntetnek? Esetleg a ide hívják a házvezetőm?

by **Camilla DiNardi** Szomb. Júl. 06, 2024 3:22 pm

A szabályszegés & Camilla

Bella és én folyamatosan rendezünk együtt nagyobb eseményeket, pontosabban részt veszünk azoknak a szervezésében. Segítünk díszíteni, ötletelünk, ha kell, kézzel írunk meghívókat és próbáljuk megélni a kreativitásunkat. Persze, erről Eddie mit sem tudhat, hiszen engem nem is ismert, egészen a mai napig. Mégis, ha a csínyeket nem is, sok minden mást együtt csinálunk a legjobb barátnőmmel. Majdhogynem együtt tanultunk meg járni, egyszerre kaptuk meg a levelünket az iskolából és sülve-főve együtt vagyunk, amikor csak alkalom adódik rá és nem éppen egy nagyon fontos beadandóra kell felkészülnöm. Olyankor hanyagolom és emiatt kell mások társaságát keresnie, bár Bella az ilyesmi miatt sose esett kétségbe. Nyitott lány, rengeteg féle barátja van, csak én vagyok ilyen zárkózott bolond és ha ő nem lenne, akkor maximum csupán a fallal tudnék társalogni, amely körbevesz.
- Nem kell semmit, ez inkább egy kötelező jellegű mondat, vagyis... - harapok zavartan az ajkaimba, hiszen az imént szinte hangosan kimondtam, hogy azért mondtam, mert elvárják. Ami részben igaz is, de közben tényleg ott van bennem a sajnálat, amiért ilyen fiatalon kellett olyasmit átélnie, amiről nekem még csak fogalmam sincs és remélhetőleg nem is lesz hosszú-hosszú évekig. - Ne érts félre, tényleg sajnálom őket, de közben megértem, hogy erre nincs megfelelő reakció - habogom zavartan, majd fogom be gyorsan a lepénylesőmet, nehogy még jobban megutáltassam magam Bella barátjával. Istenem, hogy miért nem tudok néha csendben maradni!
- Egyszer fognunk kellene egy mumust - vetem fel az ötletet, ami már egy pár éve érlelődik bennem. - Sajnos, nekünk kimaradt a gyakorlatból, de elméletileg régi szekrényekben szokott lapulni - folytatom. - Az megmutatja az emberek valódi félelmét. Így talán olyasmit is megtudhatunk magunkról, amit nem is sejtettünk volna. Bella, te mitől félsz a legjobban? Milyen alakot öltene a mumusod? - szólok előre a lánynak és szinte már várom, hogy beintsen, még abban az esetben is, ha tudja, hogy eme mozdulatot a lenti sötétség miatt aligha láthatom. Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon nem szívleli, hogy pont egy ilyen helyzetben jön rám a cseveghetnék, de tudja jól, milyen vagyok, amikor bestresszelem magam. Pont emiatt lett volna jó egy kis nyugtató főzet. Abban az esetben ugyanis legalább a lepénylesőmet nem jártatom feleslegesen.
- Azt még túléled. A rivalló még semmi - legyintek egyet. - Egyszer meghallgatod és vége. Vágj jó pofát a dologhoz, hamarabb túl esel rajta és nem olyan ciki, mint amikor ügyet csinálsz belőle. Különben is... annyi rivallót kapsz, hogy azt hittem, bőven megszoktad már - jelentem ki csodálkozva és tényleg: Bella tartja az egyéni rekordot a kastély falain belül. Nyilván nem valami kellemes az anyja üvöltését hallgatnia, de annak vége és minden folytatódik elölről, mint mindig. Erre pedig nyilván már Bella házvezetője is rájött az évek folyamán, noha néha a közösségi munkája miatt próbálnak szemet hunyni a stiklijei felett, de mivel jó nevű családból származik, több tekintet szegeződik rá mindenfelől.
- Miért nem veszel fel hitelt? - szegezem a kérdést Eddienek és valóban elhiszem, hogy ennél jobb megoldás nem is létezhet a problémáira, miközben naiv módon bele se gondolok abba, hogy ha valóban csak ennyi lenne, a fiú se foglalkozna csempészéssel és miegymással. - Ha ennyi mindent kockáztatsz, akkor nem lenne sokkal jobb? Ráérnél néhány év alatt visszafizetni és minden meg van oldva - próbálom meg az észt osztani, noha ezen a téren nekem sincs sokkal több, már csak azért sem, mert nem szorulok ilyesmire. Akármit is találok ki továbbtanulást illetően, nem lenne gond az anyagi oldala. Még a legnívósabb magániskola is terítékre kerülhetne, bár azért én nem repesnék különösebben. Túl elszigetelt, túl sznob. Nem nekem való.
- Jó, nem viszünk! Most örülsz? - puffogok Paulo szavai hallatán, majd teszem le a földre az üvegeket engedelmesen. Ismerem, nem fog leszállni rólunk, ha nem engedünk a feltételeinek és csak kötné a lovat a karóhoz továbbra is.
- Tényleg klassz lenne, de nem - hárítja el Bella ajánlatát Diego. - Tudod, hogy ez nem így megy. Egy fellépést napokig tart megszervezni és nem hiszem, hogy a srácok örülnének annak, ha most rögtön ugrasztanám őket. Magánéletük is van. Na, de várj csak... - ráncolja a szemöldökét, ahogy szinte beszakad neki a mennyezet, amikor leesik számára, hogy voltaképp bedőlt Bella taktikájának. - Na, neeem, túl gyakran engedtem neked már így is - próbálja magára ölteni a póker arcot. - Nem tehetek mindig a kedvedre, sajnálom - sóhajt egyet és látszik rajta, hogy emészti a bűntudat, de egyelőre Bella számára sincs menekvés. Az a bagoly ki fog menni, ez szinte már borítékolható.
- Most miért? Ez volt a második alkalom, hogy elkaptál! - kapom fel a fejem úgy téve, mintha annyira félnék attól, hogy megírja apunak a dolgot, de igazság szerint örülnék neki, ha így tenne és nem ő agyalná ki a büntetésemet. Apunak nem sok ideje van ilyesmivel foglalkozni és ha minden jól megy, betudja egy alapos fejmosással.
- Talán most kapjanak csak tőlünk büntetést - jegyzi meg Diego Paulo kérdése hallatán, ebben pedig benne van az is, hogy esélyesen megint bejött Bella taktikája. - Ha pedig nem használ, nem várunk a legközelebbi hülye döntésig, hanem írunk. Neked van testvéred? - fordul végül Diego Eddie irányába. - Ha nem bánod, elbeszélgetnénk vele arról, hogy miket művel az öccse a tilosban járkálva. Tud róla egyáltalán, hogy csempészéssel egészíted ki a havi zsebpénzedet? - ráncolja a szemöldökét. - Ez egy elég súlyos kihágás, szóval örülj, hogy egyelőre ennyivel megúszod - szögezi le a gondolatsort komolyan. - Nos, mi a neve? - halászik elő a zsebéből egy szamárfüles jegyzettömböt és mellé még egy ütött-kopott ceruzát is előrángat, amely esélyesen sokat látott már.

by **Edmund Swann** Szomb. Júl. 06, 2024 9:04 pm

A csíny & Eddie

Hát ha más nem is, de az még nekem is feltűnt, hogy Bella és a barátnője sok sulis programban benne vannak, és ez mellett még Camilla az évfolyam legjobbjai között is szerepel. Én pedig csak közép tájon, vagy egy kicsit lejjebb. Tudom, hogy javítanom kellene. Sokat. Éppen csak fogalmam sincs a hogyanról. Egy igazán ördögi csapdában vergődőm ezzel kapcsolatban. De akár hogy is, jó lehet, van valaki, aki kiskorodtól melletted van, és a legjobb barátodnak tudhatod. Nekem sok haverom van, sokan kedvelnek, de olyan, akit kiskoromtól ismernék, és akire a bajban is számíthatnék egy se. Valahogy mindenki csak addig áll szóba velem, ameddig ki nem derül a tragikus anyagi helyzetem, amit humorral próbálok kompenzálni. Bella szintén nyitott, és az otthoni légkört ő is így ellensúlyozza azt hiszem. Tehát senkinek sem tökéletes az élete.
Nem haragszom vagy ilyesmi, amikor szóba kerül a szüleim témája, talán csak magamat szégyellem, hogy az árvaságom miatt, én nem tehetek meg olyan dolgokat, mint mások. Ami engem illet, még a kötelező udvariassági mondatokról is lemondanék ezzel az egésszel kapcsolatban. Így igyekszem egyszerűen csak ejteni a témát.
- Nem tartasz a mumusoktól? Én igazából nem is akarom tudni mivé változna. - jegyzem meg Camilla szavaira.
- Nem is tudom. Talán az anyám alakját venné venné fel, amint szó szerint leüvölti a fejemet a nyakamról, és csatlakozhatnék a helyi Fejvesztett Vörös Lovasok csapatához. - fintorodik el Bella, a kastély egy szellem csoportjára utalva. A hangjában pedig van némi sürgető irónia is. Persze ha be is intett, mint ahogy azt Camilla feltételezte, azt úgyse láttuk. Talán most fordul meg a fejében, hogy legközelebb tényleg felszerelkezik egy rakás nyugtató főzettel. De legalábbis egy némító bűbájt küld a világi barátnőjére.
- Anyámat és a rivallóit nem lehet megszokni. Vér cink az egész. - sóhajt egyet Bella megadóan. Hiába az egyéni rekord a rivallók számát illetően, attól még kellemesebb nem lesz a dolog. A közösségi munka is csak inkább annyiban segít, hogy ne kapjon komolyabb büntetéseket pontlevonásnál.
- Azért mert Autumn már megtette a saját tanulmányaihoz. Nem kapunk új hitelt, amíg a régit nem fizettük vissza. Autumn is dolgozik, tanul, és hitel éppen csak elég az ösztöndíj kipótólására, hogy befizesse a tandíjat. Próbálok segíteni neki, hogy én is pénzt keresek, de így sem könnyű. Szóval, marad a kockázat. Egyenlőre. - sóhajtok egyet Camilla okfejtésére. Ilyen téren elég naivnak tűnik. Nem tudja, mi mibe kerül, mert a családja mindent megad neki. A bankok viszont nem szeretnek kockázatot vállalni. Hitelt felvenni pedig rossz ötlet, hogy fizesd az eddigi hiteleid, és valahogy a víz felszín feletett maradj. Így mindig csak több adósságod lesz. Ez nem megoldás. Ilyen formában nem. Szóval én nem hogy egy sznob iskoláról, de még egy állami ösztöndíjas egyetemi képzésről is alig álmodozhatok.
- Akkor örülnék, ha egyáltalán eszetekbe se jutott volna ilyen butaság. - jegyzi meg egy elégedett bólintással, amikor Camilla lepakolja az üvegeket, és jobb híján én is mellé azokat, amik még nálam voltak. Valóban úgy tűnik, hogy ő nem az a típusú srác aki könnyen engedne az akaratából. Bár a másik bátynál Bella tényleg mindent bevet, hogy legalább egy kis enyhítést csikarjon ki.
- De bátyuuus... ezt nem teheted velem... kérleeek. Bármit megteszek, amit csak szeretnél. Mostantól kisangyal leszek olyan, mint Camilla. Ígérem... - próbálkozik továbbra is kitartóan Diegonál Bella. Tudja, hogy ha egy parányi esélye is van, akkor meg kell ragadnia. Pontosan látja Diegon, hogy ő se szeretne írni az anyjuknak, és bűntudata is van miatta. Így talán még lebeszélhető eme tervről. Bár tény, hogy korábban is volt már hasonló ígérete.
- Talán mert, ha nem kaplak el másodjára is, akkor nem érezném úgy, hogy teljesen feleslegesen téptem a szám elsőre, a süket falnak beszélve. Márpedig eléggé utálom ismételgetni magam. - vonja fel a szemöldökét a Paulo nevű srác. Nyilván nagyon nem tetszik neki ez a helyzet.
- Csak a miheztartás végett, az apánkkal sokkal rosszabbul járnál, mint velem. - lehet a húgom naivan azt hiszi az apánknak nincs ideje rá, de ha valami zűrt csinál, ez gyorsan megváltozhat. Abból pedig Camilla biztosan nem kérne. Kinézem az öregből, hogy ha meg nem is verné, de egész nyáron az irodában robotoltatná ingyen, amikor meg nem, akkor is szobafogságban tengethetné a teljes szünidőt. Nem túl kellemes érzés. Volt benne részem elégszer. Ezt Camilla is pontosan tudja.
- Legyen. Kivételesen. - bólint rá Diego szavaira Paulo, és látszik, hogy el is is gondolkodik valamin. Talán éppen a büntetésünket illetőleg.
- Nee..nekem? Ő... egy nővérem... Autumn Swann. Auror szakra jár... de ő nem tudhatja meg! Kérlek ne... már így is túl sok gondja van. Én igyekszem segíteni neki, tényleg. De ez bonyolult... és nem önként csinálom ezt, csak nincs más választásom. Én is szívesebben tanulnék fent a szobámban. Inkább bármilyen más büntetés, csak ne mond el neki... Kérlek. - próbálom meg követni Bella példáját, és könyörgőre fogni. Autumn tuti kitekerné a nyakam. Már így is elég rossz, hogy azt hiszi minden pénz mosogatásból, fűnyírásból, és hasonló falusi munkákból van. De azzal nagyon keveset keresek. Alig pár knútot alkalmanként. Az még egy tisztességes fagyira is kevés lenne, nem hogy egyetemi alapnak. Ami jelenlegleg leolvasható az arcomról, az egy kétségbeesett, csapdába szorult kisegér ábrázata, aki éppen halálra rémül a vele játszadozó macskáktól. Legalábbis valami ilyesmit érzek éppen. Tudom, hogy ez a Diego, meg Paulo akár a suliból is kirágathatnának, a nővéremmel együtt, ha éppen úgy tartaná kedvük. Ők jó nevű befolyásos családból valók, míg mi senkik vagyunk. Mellőzhető árvák.

by **Camilla DiNardi** Hétf. Júl. 08, 2024 11:55 am

A szabályszegés & Camilla

Mit ne mondjak, sokoldalú vagyok. Pontosabban: érdekel az a munka, amely egy-egy rendezvény hátterében zajlik, Bella és én pedig elég kreatívak tudunk lenni. Pont ez az oka annak is, hogy mostanában még külön meg is kérdezik tőlünk, miszerint szeretnénk-e ebben meg abban részt venni. Nem mindig tudok igent mondani, hiszen a vizsgaidőszak alatt muszáj tanulnom, de amikor mégis, akkor szívemet-lelkemet beleadom az egészbe. Nem terhelem túl magam, nem vagyok ott mindenhol, néha Bella kettőnk közül az, aki menni tud, de ha mégis kikéri a véleményemet, ezer örömmel sietek a segítségére.
Észrevettem én Eddien, hogy egy picit búvalb*szott szerencsétlen azért, amiért muszáj belekeverednie ilyesmibe és igazán sajnálom őt. Rossz lehet család nélkül felnőni és minden egyes galleon miatt kockázatot vállalni, miközben nekem van egy apám, aki igen jó nevű ügyvéd és emiatt bármit megadhat számomra. Ott van példának okáért a bátyám... Máris van egy lakása, holott még iskolába jár, egyetemista és amiről más csak álmodozhat, ő már rég megteremtette magának. Igazságtalan az élet, meg kell hagyni. Konkrétan még csak elképzelni se tudom, milyen lehet az, amikor pénzhiány miatt nem tudok megvenni magamnak valamit, amit szeretnék. Az pedig, hogy emiatt egyetemre se menjek... Borzalmas lehet.
- Nem - csóválom meg a fejem Eddie kérdése hallatán. - Van ellenük varázslat - teszem azért még hozzá, mintha az, hogy meg lehet őket semmisíteni, máris kevésbé félelmetessé tenné a szememben ezeket a lényeket. - És sok dologtól félek, de ez inkább csak a felszín. Meg szeretném ismerni a lelkem legmélyén lapuló félelmet is és szembenézni vele. Szerintem ez már önmagában hatalmas jellemfejlődés lenne - összegzem és valóban így is gondolom. Félek attól, hogy rossz jegyet viszek haza és emiatt kapok otthon. Na, nem verést, hanem sokkal inkább szavakat, de azok is képesek fájdalmat okozni. Félek attól, hogy itt és most lebukunk, de ez is csupán pillanatnyi. Vajon mi lehet az örök, nagy félelmem? Az, ami minden mást felülír bennem? Bella belemenne egy ilyen buliba, ebben biztos vagyok. De mégis merre találhatnánk mumust? Mégse csörtethetünk be egy antik bútorkereskedésbe!
- Anyádtól jobban félsz, mint bármi mástól a világon? - lepődöm meg a barátnőm válasza hallatán. - Mégis miket művel veletek, ami ennyire félelmetes? - kíváncsiskodom, hiszen Bella nem sokat beszél az otthoni dolgokról és még az anyjával se volt szerencsém összefutni semmilyen szinten sem. Félelmetes asszony lehet, annyi szent. Igaz ugyan, hogy gyerekkorunk óta ismerjük egymást a lánnyal, de csakis amiatt, mert Diego jóban volt Paulóval, ráadásul Bellát is folyamatosan magával vitte mindenhova, hiszen vigyáznia kellett rá ás nem a szüleink révén ismertem meg a családjukat. Azért ők egy fokkal magasabb körökben mozognak, mint mi, pedig nekünk is van vagyonunk, éppen csak nem vagyunk olyan elit család, mint a Vivantik.
- Egyetlen rokonotok sincs, aki segíthetne? - pillantok Eddie hátára meglepetten. - Mármint, tudom, hogy árvák vagytok, de a nevelő szüleiteknek se volt senkije sem? - kíváncsiskodom. Az én családom elég nagy, rengeteg rokonunk van mindenfelé, noha fogalmam sincs arról, mennyire számíthatok rájuk, ha valamikor bajba kerülnék. Elég sok pénzünk van, szóval eddig inkább mi segítettünk ki másokat és nem kellett visszakérnünk semmit sem. Megoldjuk. Meg hát, apám és Paulo túl büszke lenne ahhoz, hogy bárkitől is segítséget kérjenek bármilyen formában is, ebben szinte teljes mértékben biztos vagyok.
Paulo elégedett képe igazán bosszant, de inkább nem teszek megjegyzést rá, mert azzal csak még nagyobb bajba kerülnék, ami az igazat illeti. Nincs kedvem még a várhatónál is nagyobb büntetőmunkát bezsebelni, mert megengedtem magamnak, hogy visszaszóljak. Ráadásul, az lenne a legjobb, ha legalább Eddie nem kapna semmilyen büntetést sem, habár ő is pont eléggé benne van a sűrűjében.
- Te... nem akarunk testvért cserélni? - fordul Diego a haverja irányába, habár tisztán látszik az arcán, hogy ezzel csak Bella agyát szeretné húzni. - Camilla nem kerül olyan gyakran bajba, ráadásul tervei között szerepel az egyetem is - vigyorog, mint a tejbe tök. - És mire is gondolsz egészen pontosan a bármi címszó alatt? - fűzi keresztbe a karjait, miközben ismét Bella irányába fordítja a tekintetét. - Hadd halljam, mi érné meg nekem a kockázatot? - firtatja érdeklődve. Valóban nem szívesen írna az anyjuknak, de néha vannak határok, amelyeket át kell lépnie annak érdekében, hogy Bella tudja, mikor feszíti túl a húrt.
- Miért van az, hogy az én egyetlen szórakozásom a könyvtár? - csattanok fel némileg indulatosan. - Jók a jegyeim, jó az átlagom, gond nélkül felvesznek bárhova, ha majd oda kerül a sor, de te ilyenkor is csak annyit látsz, hogy a tilosban járkálok! - vágom Paulo fejéhez a gondolataimat. - Csak szerettem volna egy kicsit kikapcsolódni, lazítani és valami butaságot csinálni, ennyi az egész. Nem szedtük volna szét a kastélyt, de néha kell valami, hogy érezzem, élek és nem csak a tankönyveim léteznek a világon - teszem azért még hozzá lemondóan. Az, hogy Bellával alkalomadtán beülök valamerre, már nem elég. Kell egy kis társaság és egy picike itóka, hogy feloldódhassak és végre javítsak a kapcsolataimon. Mindenki csak a könyvmolyt látja bennem, amely szerep nincs már túlságosan az ínyemre.
- Ha már így is túl sok gondja van, akkor miért okozol neki még többet? - sóhajt egyet Diego és engedi le a kezében tartott ceruzát és jegyzettömböt. - Fogalmam sincs, mit kellene veled tennem - ingatja meg a fejét és lerí róla, hogy legszívesebben büntetés nélkül engedné el a srácot, de az meg Camillával és Bellával szemben nem lenne valami fair megoldás. - Talán besegíthetnél ingyen az itteni konyhán - próbálkozik, noha látszik rajta, hogy nem erőssége a büntetések osztogatása. Bella általában könnyedén le tudja venni a lábáról, más esetében pedig egyáltalán nem szokása dirigálni.

by **Edmund Swann** Kedd Júl. 09, 2024 4:15 pm

A csíny & Eddie

Mindenki hallott már a suliban Camilla és Bella kreativitásáról. Már ami a rendezvényeket illeti. Jó lehet nekik, hogy minderre van idejük, és megtehetik ingyen is, hiszen nem szorulnak rá a pénzre, és az igazi munkára helyette. Én csak szeretnék ilyen életet, de attól félek, ez sosem fog valóssággá válni. Mindig többet kell majd dolgozzak, mint egy átlagember, hogy visszafizessem az egyetemi adósságaimat, már ha sikerül egyetemre menni. Pedig én is szívesen segítenék a rendezvényeknél, meg úgy általánosságban az embereknek. Ezért is a varázsbajelhárító szak. De ezt most nem engedhetem meg magamnak. Néha még tanulni sincs időm, nem hogy társadalmi munkára.
Igen, elég rossz érzés, hogy a nővéremen kívül senkire sem számíthatok, és minden napomat a bizonytalanság, és a munka tölti ki. Gyakorlatilag bármit elvállalok, csak fizessen pár knútot, ami másnak nem jelent semmit, de nekem mégis egy vagyon. Befektetés a jövőmbe, ha úgy tetszik. A közös jövőnkbe Autumn-nel. Mert ahogy ő nem hagyott el engem, amikor megtehette volna, úgy én sem akarom őt elhagyni. Mármint egyszer biztos lesz saját családunk, vagy ilyesmi, de attól mindig testvérek maradunk, akik számíthatnak egymásra. Nekünk csak ennyi jutott az élettől. Én mégis próbálok vidám, és optimista maradni, akkor is ha ez sokszor nem könnyű, mint most sem. Elvégre a kesergéstől biztos nem lesz több pénzem, és jobb életem, nem igaz?
- Ismerem a varázslatot. De azért van, amit jobb nem firtatni. De ha mégis egy keresésére indultok, elkísérlek. Kell valaki, aki vigyáz rátok. - mondom nagy komolyan bólogatva. Bár valószínűleg a mozdulat a sötét homályba vész. Jellemfejlődés ide vagy oda, nem van amit nem akarok újra átélni. Vagy van, amiről egyszerűen jobb nem tudni. Ha elnyeli a jótékony homály. Persze ettől függetlenül nekem is van egy rakás apró félelmem. Olyanok mint, hogy elszakíthatnak a nővéremtől, és egy Merlin háta mögötti intézetbe kerülök, minden kilátás nélkül a jövőre. Vagy nem lesz elég pénzem az egyetemre, vagy nem lesz elég jó átlagom, hogy felvegyenek az egyetemre. Vagy egyszerűen lebukok a kis csempész ügyleteimmel, és simán kirúgnak, az utcára kerülök egyedül, elveszve. De hogy ezek alatt mit rejthet még a mélység, fogalmam sincs. Talán nem is akarok szembesülni vele.
- Azt nem akarod tudni. De legyen annyi elég, hogy a rivallók semmiségeknek tűnnek, ahhoz képest, ami otthon van. Persze tudom, hogy anyám szeret valahol a maga módján, és mindezzel csak a javamat akarja, de néha úgy érzem megfojt az akaratával, miközben nem veszi észre, hogy ki is vagyok én valójában, és mit szeretnék. - sóhajt egyet Bella magyarázatként. Furcsa érzés hallgatni őket, ahogy panaszkodnak a családra, miközben én mindent megadnék érte, hogy még egyszer lássam az anyukámat. Nem számítana semmi. Azt sem bánnám, ha éppen ő szidna meg, azért amit most teszünk, csak tenné meg. Úgy hiszem bármilyen család jobb a semmilyennél. Ők pedig már azért mérhetetlenül szerencsések, hogy van hova haza menniük egyáltalán.
- Háát... Autumn-t örökbe fogadták volna, csak én nem kellettem nekik. Én senkinek sem kellek koloncnak. Autumn meg nem akart egyedül hagyni, így végül ő is maradt az árvaházban. Most miattam nehéz az élete, ahogy próbál gondoskodni még rólam is. - rázom meg a fejem szomorúan. Így történt, hogy teljesen magunkra maradtunk ebben a világban. Nekem fogalmam sincs, hogy milyen lehet az, ha nem szorulsz senki segítségére, sem anyagi, sem semmilyen téren. Ha volt is ilyen idő, amikor szüleink mindent megadtak, annak már rég vége van. Én nem engedhetem meg magamnak a büszkeséget, mint az a Paulo.
Talán jobb is, hogy Camilla visszanyeli, amit mondana a testvérének. Bár ettől függetlenül én nem reménykedem benne, hogy megúszhatom mindenféle büntetés nélkül. Éppen csak attól félek, hogy mi lesz az.
- Nem, köszönöm. A tiédet megnevelni túl sok macerával járna. Elég nekem a sajátom is. - vigyorodik el egy pillanatra a barátja felvetésére Paulo. Bár Bella éppen dacosan lép el Diego mellől, és fonja karba a kezeit.
- Ha már nem is akarsz a kishúgodnak, akkor semmire. Menj csak árulkodni anyádnak kis kedvenc. Már nem is te vagy a kedvenc tesóm. - ölt nyelvet a bátyjára Bella sértődötten. Valószínűleg, ha Diego húzni akarta a hugicáját, akkor talán túl jól is sikerült a művelet, amire még az öltönyös haverja is rátett egy lapáttal.
- Megértem, hogy szerettél volna, kikapcsolódni, és lazítani kicsit. Én is éreztem így kiskamaszként. De ehhez nem kell alkohol, és szabályokat sem kell szegni érte. Mint mint mondtam, ha csak egy kis táncolós, beszélgetős, társasjátékos vidám kis kikapcsolódásról lenne szó, egy szót sem szólnék. Egy szóval se mondtam, hogy ne élj társasági életet. Csak azt, hogy ehhez nem kell tilosban járnod. - ha el szeretne menni szórakozni a barátaival, feloldódni és lazítani, hát legyen. Nincs ellenvetésem, mindaddig, amíg nem alkohollal, és szabályszegésekkel jár a dolog. Itóka nélkül is fel lehet oldódni, és jót bulizni. Ez csak valami kamaszos ostobaság, hogy menőbbnek látszódjanak, mint amik. De igazság szerint nem ettől lesz valaki "menő".
- Hát ez az. Segíteni szeretnék neki ezzel, hogy ne legyen ennyi gondja. De ez bonyolult. Szükségem van a pénzre, különben nem maradhatok Autumn-nel, és nem mehetek egyetemre sem. A nővérem úgy tudja, hogy a faluban délutánonként mosogatok, füvet nyírok, meg ilyenek. Ami igaz is, de azzal csak pár knútot keresek naponta. Ez könnyű, és gyors pénznek tűnt. Gyakorlatilag bárkinek bármilyen munkát elvállalok, csak adjon egy kis aprópénzt. Pár knút is elég. Nekem az egy egész vagyon. - próbálom meg valahogy elmagyarázni a helyzetet, de kétlem, hogy ezt a gazdagok megértenék valaha. Ők más világban élnek. Engem össze se lehet hasonlítani azzal a Pauloval. Ő elegáns, méretre szabott öltönyben feszít, rajtam pedig egy ócska tornacipő amit a ragszallag tart össze, a bokámig érő egyenruha nadrág, és két számmal nagyobb ing és egyenruha zakó van, amiken látszik, hogy bőven a sokadik tulajdonosuk lehetek.
- Elárulok egy fontos leckét. Nincs olyan, hogy "könnyű, és gyors pénz". Aki ilyet ígér vagy becsap, vagy olyasmire akar rávenni, ami miatt komoly bajba kerülhetsz a nővéreddel. Bár arról sem vagyok teljesen meggyőződve, hogy a falubeli munkád teljesen törvényes. Talán mégis beszélnem kellene erről a nővéreddel. - ingatja meg a fejét a Paulo. Bár ezúttal nem mérgesen, inkább elgondolkodva. Mintha szöget ütött volna valami a fejében ezzel kapcsolatban. De végül egy kis sóhajtással hozzáteszi.
- Szerintem úgy lenne igazságos, ha a kishúgaink is besegítenének neki. Bár van egy jobb ötletem. Úgy tudom az egyik segélyszervezet nemrég nyitott ingyen konyhát a faluban a rászorulóknak. Segíthetnének ott is önkéntesként a hétvégén. És mivel szemmel láthatólag a drága kishúgainknak túl sok a zsebpénze, mondjuk a következő két havit felajánlhatnák jótékonyságból az ingyen konyha támogatására. Csak hogy értelmes és hasznos célja is legyen a kiadásaiknak. Mit gondolsz? - fordul Diego felé a a barátja. Láthatólag ő jobban képben van a falu történéseivel, és a büntetésekkel is sokkal kreatívabban tud bánni egy szemrebbenés nélkül, mint Diego. Igaz, már prefektus korábban féltek tőle az alsóbb éves diákok, amikor tilosban jártak. Bár nem tűnik éppen elragadtatva a gondolattól, hogy ezúttal a saját húgát kapta rajta.
- Azt ismerem, ott szokt... vagyis... jó rendben, segítünk ötkénesként. - hallgatok el zavartan, vagyis kissé zavarban. Mégis könnyedén belemegyek, hiszen sokkal rosszabb is lehetne ennél. Például, ha egyenesen a nővéremhez, és az igazgatónőhöz citáltak volna az üvegekkel együtt... Bella arcán viszont koránt sem látszik ekkora megkönnyebbülés.

by **Camilla DiNardi** Csüt. Júl. 11, 2024 11:55 am

A szabályszegés & Camilla

Mindenre idő? Hát, ez így nem mondanám, de tény, ami tény, hogy a tanuláson kívüli időt nem kell még munkával töltenem annak érdekében, hogy legyen némi pénzem bármire is. Apu tényleg mindent megad nekem, ebben az egyben nagyon jó szülő és kapóra jön, hogy azt hiszi, ezzel pótolhatja azt az időt, amit nem tölt otthon. Elárulom: nem pótolja. De nekem legalább nem kell abban a létbizonytalanságban élnem, amelyben Eddienek. Szívesen segítenék neki, habár tisztában vagyok vele, hogy azzal a pénzzel, amit adhatnék számára, nem oldanám meg az életében lévő problémákat még csak öt percre sem. Különben is: elfogadná vajon? Bella tett már számára ajánlatot? Ahogy ismerem, nyilván szeretett volna adni neki egy kisebb összeget mindenféle munka elvárása nélkül is, de ezt Eddie esélyesen elutasította. A gondolataimba mélyedve figyelem hát barátnőm sziluettjét a sötétben, miközben igyekszünk, hogy a lehető leghalkabban és legbiztonságosabban érjünk oda a buli helyszínéül szolgáló terembe, amelyet Bella már esélyesen mindenféle hangszigetelő bűbájjal ellátott előzetesen. Ott majd megbeszélhetünk mindent és talán még arra is lesz alkalmam, hogy félrevonjam Eddiet és megpróbáljak rátukmálni néhány ingyen galleont. Van is a szobámban nagyjából 10, azt mind oda is adhatnám számára, én pedig beszélek apuval, hogy adjon még. Majd kitalálok valamit arra vonatkozóan, hogy mire ment el az a pénz. Automatikusan a ruhavásárlásra fognám, mint egy teljesen érthető indokként, de már annyi ruhám van lassan, hogy már nem tudom őket hova tenni és többségüket még egyszer se vettem fel. Azért ezt - akármennyire is felvet minket a pénz - apu se nyelné le egykönnyen.
- Tudok magamra vigyázni, köszönöm - felelem Eddie szavai hallatán és még némi enyhe dac is kiérződik a hangomból, mintha egy cseppet se nyerné el a tetszésemet, hogy ennyire gyengének néz engem. Nyilván nem rossz szándékból vetette fel, de tényleg nem vagyok annyira gyámoltalan, mint hiszi. Elméletben jól ismerem a varázslatokat és a gyakorlat talán nem az erősségem, bár abban is elég kiemelkedő vagyok valamilyen szinten. Nem lennék tehát kétségbe esve, ha egy mumus elém ugrana egy szekrényből és nálam lenne a pálcám. Ismerem a varázsigét, nem sokat hezitálnék tehát azt illetően, hogy mit is kellene tennem.
Persze attól én is tartok, hogy valamiért elveszítem Paulót, bár az én egyik legnagyobb félelmem talán az vele kapcsolatban, hogy nem növök fel hozzá. Nem leszek olyan jó, mint ő és mindenben lemaradok tőle.
- Hát így tényleg nem szeretném tudni - jegyzem meg Bella szavaira válaszul, noha valójában nagyon is éget a kíváncsiság az anyjával kapcsolatban. Elég szigorú asszony lehet, ha még a barátnőm is annyira tart tőle, pedig Bellát még a tanárok se képesek semmiről se lebeszélni igazság szerint. Nem fél semmiféle büntetőmunkától, néha konkrétan figyelmen kívül hagyja a szabályokat és azt teszi, amihez csak kedve van. Emiatt irigylem, de pont a félelme miatt motoszkál bennem az, hogy jó lenne kissé többet tudni arról, vajon milyen is a családja tulajdonképpen. A testvéreit ismerem, legalábbis a többségét, az apjáról tudom, hogy már rég meghalt, de az anyja... A nagybetűs REJTÉLY. Abba természetesen még csak bele se gondolok, hogy milyen lenne család nélkül élni, pontosabban bele se akarok gondolni. Örülök, hogy vannak, tényleg, de közben sok olyan dolog is van, amiről Eddie még csak mit sem sejthet. Egy család nem csak abból áll, hogy mindenki örül a másiknak. Nyilván ez kellene hogy legyen a fő dolog benne, de én jelenleg leginkább Paulóhoz kötődöm egyedül. Szeretem a szüleimet, tényleg, de engem majdhogynem Paulo nevelt fel annak idején és ezt sose felejtem el neki.
- Elég depis alkat vagy, tudsz róla? - szegezem a kérdést kíméletlenül Eddienek. - Miért nem örülsz egy kicsit az életnek? Sok rossz dolog történt veled, ezt aláírom, de nem szabad leragadni ebben. Gondolj arra, hogy egyedül is milyen szépen megállod a helyed - próbálok meg egy kis lelket önteni belé. Persze, itt nem feltétlenül a csempészetre gondolok, noha abban is elismerendő ama tény, hogy mindezt azért teszi, hogy ne szoruljon mások segítségére.
- Hé! Kikérem magamnak! Velem nincs is olyan sok gond - forgatom a szemeimet őszinte felháborodással Paulo megjegyzése hallatán és tényleg... Bella nálam sokkal, de sokkal problémásabb, az pedig, hogy szökő évente egyszer rajtakapnak valamin, nem említhető egy lapon azzal, hogy Paulo nem bír velem. Összetehetné a két kezét, amiért ilyen cuki és bájos hugicája van, de komolyan.
- De. Még az vagyok - jelenti ki széles vigyorral Diego, láthatóan nem túlságosan magára véve Bella sértődöttségét. Nyilván nem cserélné el egyik testvérét sem, ez alól pedig Pasqal se kivétel. Néha kell az a műsor, amit a bátyja rendez, különben az élet nagyon unalmas lenne nélküle.
- Nem nekem kell az alkohol - szólalok meg ismét Paulo szavai hallatán. - Egyáltalán nem terveztem inni - füllentem, noha azért egy-két korty valóban lecsúszott volna, csak hogy engem se nézzenek már ki a társaságból, ha nem muszáj, bár ezt nem feltétlenül szükséges a bátyámnak is tudnia. A végén még teljesen kiakadna, azt pedig nagyon nem szeretném. Már így is túl kreatív tud lenni büntetés szempontjából. - Csak sokan isznak és gondoltam, meglepem őket - próbálkozom, habár érzem, hogy ez a magyarázat nem az igazi.
- És a két lány mennyit ígért? - vonja fel a szemöldökét kérdőn Diego és pillant rosszat sejtően Bella irányába. - Nem arról van szó, hogy sajnálom, hanem arról, hogy a tilosban mászkálás nem éppen a lehető legjobb módszer erre - sóhajt egyet. - Tudom, milyen kerti munkát végezni pár knútért - ingatja meg a fejét. Bella tudhatja, hogy kiskamaszként ő is belekóstolt ebbe, amikor az anyjuk háta mögött bandázott Daniellel és gyakran segített neki ilyen kis ház körüli munkákban. Talán nem a saját bőrén ugyan, de igenis megtapasztalta, milyen az, ha muszáj dolgozni, de még az a pénz se elég semmire sem.
- Tessék? - pislogok az ítélet hallatán, mintha nem hinnék a saját fülemnek. - A zsebpénzemhez semmi közöd! - csattanok fel mérgesen. - Bármilyen munkát elvégzek, de a pénzemet nem veheted el tőlem! - rázom meg a fejét tiltakozva. Jótékonykodás? Szuper! De ne az én kontómra menjen már, ha nem szükséges. - Mindegy, holnap erről még tárgyalunk. Elmentem - lép Diego elé és pillant rá szúrósan, mintegy ezzel jelezve a srác irányába, hogy jobb, ha utat enged neki, különben itt akkora hiszti lesz, amekkorát még nem látott a világ. Amikor pedig Diego ellép az útjából, felháborodva csörtet el mellette, noha nem tudni, merre is veszi az irányt tulajdonképpen. A hálókörletébe vagy a buliba?

by Ajánlott tartalom

Pincehelységek

Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek

Re: Pincehelységek