Varázspálcának való fák leírása

Akác (Acacia)
Nagyon szokatlan varázspálca-fa. Tapasztalatom szerint trükkös pálcák készülnek belőle, melyek gyakran senki másnál nem működnek tulajdonosukon kívül, de még akkor is csak a legtehetségesebbeknél mutatkozik meg igazi erejük. Ez az érzékenység nehéz természetűvé teszi őket, ezért csak néhány darabot tartok belőle a megfelelő finomsággal rendelkező boszorkányok és varázslók számára, ugyanis az akác-pálca nem alkalmas úgynevezett “durr és füst” varázslatokra. Habár jó gazdával párosítva az akác-pálca bármely másik pálca erejével felér, sajátságos temperamentuma miatt gyakran alábecsülik képességét.

Éger (Alder)
Az éger egy rugalmatlan fa, mégis azt vettem észre, hogy ideális gazdái nem a makacsok és önfejűek, sokkal inkább a segítőkész, tapintatos, rokonszenves emberek. Míg a legtöbb varázspálca-fa magáéhoz hasonló jellemű tulajdonost keres, addig az égerfa más: úgy tűnik – ha nem is pontosan saját jellemével ellenkező – de attól jelentősen eltérő típusú gazdára vágyik. A megfelelően párosított éger-pálca nagyszerű, hűséges segítőtárssá válhat. Hírneve onnan ered, hogy az összes pálcatípus közül az éger a legalkalmasabb nonverbális varázslatok végrehajtására, ezért csak a legtehetségesebb boszorkányoknak és varázslóknak lehet megfelelő.

Alma (Apple)
Almafa-pálcák nem készülnek nagy számban. Nagy erejük van, legjobban a nagy célokkal és eszményekkel rendelkező mágusokhoz illenek, sötét varázslatok végrehajtására kifejezetten alkalmatlanok. Azt mondják, hogy az almafa-pálca tulajdonosa közkedvelt, hosszú életű lesz, jómagam pedig gyakran észrevettem, hogy a nagy személyes bájjal rendelkező vársárlóim az almafa-pálcában találták meg a megfelelő társukat. Az almafa-pálcák tulajdonosainál gyakorta észlelt szokatlan képesség, hogy más varázslatos fajok nyelvén is tudnak társalogni. Ilyen például Dylan Marwood is, aki az ‘Átfogó útmutató a sellők nyelvéről és szokásaikról’ című mű ünnepelt szerzője.

Kőris (Ash)
A kőris-pálca ragaszkodik az egyetlen igazi gazdájához, ezért eredeti tulajdonosának nem szabad továbbadnia vagy elajándékoznia, mert ez a pálca erejének és képességének csökkenéséhez vezet. Ez különösen igaz, ha a pálca magja unikornis-szőr. A pálcákról szóló régi babonák ritkán alapszanak gondos megfigyeléseken, mégis úgy tartom, hogy a kőris-, a vörös berkenye-, a gesztenye- és a mogyorófa-pálcákról szóló versikében lehet némi igazság: “Makacs a kőris, pletykás a berkenye, a mogyoró panaszos, a gesztenye meg henye”. Tapasztalataim szerint a kőrispálcának leginkább megfelelő boszorkányoknak és varázslóknak nem inoghat meg a hitük, sem a szándékaik. Azonban a pimasz vagy a túl magabiztos egyének, akik mindenképpen ragaszkodnak ehhez a tekintélyes fához, csalatkozni fognak a pálca hatékonyságában. A megfelelő gazda lehet hogy makacs, és biztos hogy bátor, de semmiképpen sem durva és arrogáns.

Rezgő nyárfa (Aspen)
A pálcakészítésre alkalmas nyárfa fehér és finom szemcsés. Az elegáns elefántcsonthoz való hasonlósága és kiváló varázsképessége miatt minden pálcakészítő által nagyra értékelt fafajta. A nyárfa-pálca megfelelő gazdája csiszolt a párbajozásban, ugyanis ez a pálca az egyik legalkalmasabb a harcias varázslatok megidézésére. Egy hírhedt, rejtélyes tizennyolcadik századi párbaj-társaság, mely Az Ezüstlándzsa névvel illette magát, állítólag csak nyárfa-pálcával rendelkező varázslókat engedett csatlakozni csoportjukhoz. Saját tapasztalataim alapján a nyárfapálca tulajdonosok általában éles eszűek és elszántak, nagy valószínűséggel vonzódnak a küldetésekhez és az újdonságokhoz: ez a forradalmárok pálcája.

Bükk (Beech)
A bükkfa-pálcák igazi gazdája fiatal korában bölcsebb a koránál, felnőtt korában pedig felfedezésektől és tapasztalatoktól gazdag. Ezek a pálcák nagyon gyengén teljesítenek szűk látókörű, türelmetlen emberek kezében. A bükkfa-pálcával nem megfelelően párosított varázslók és boszorkányok (akik mégis ehhez a legkedveltebb, sokszínű, nagyra értékelt fához ragaszkodnak), gyakran jelennek meg a magamfajta tanult pálcakészítők otthonában, és követelnek magyarázatot csinos pálcájuk erejének hiányáról. Helyesen párosítva a bükkfa-pálca olyan művészi finomságokra képes, melyet ritkán látni más fafajtáknál – ez az oka fényes hírnevének.

Kökény (Blackthorn)
A kökény egy nagyon szokatlan varázspálca-fa. Jól megérdemelt hírneve onnan származik, hogy egy harcos számára ez a pálca a legideálisabb. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy tulajdonosának muszáj jártasnak lennie a sötét mágiában (habár a sötét varázslatok művelői tagadhatatlanul élvezni fogják e pálca óriási erejét). A kökénypálcák tulajdonosai között egyaránt találhatunk aurorokat, és azkabani lakosokat is. Az ártó tüskékkel rendelkező kökénybokrok érdekes tulajdonsága, hogy amint a legnagyobb fagyok után hozza a legédesebb terméseket, úgy a kökényfa-pálcáknak is nehézségeken és veszélyeken kell keresztülmenniük, hogy végül teljesen összetartozhassanak tulajdonosukkal. Emiatt a kökénypálcából olyan hűséges szolga válik, hogy jobbat már nem is kívánhat az ember.

Fekete dió (Black Walnut)
Nem olyan gyakori, mint a közönséges diófa-pálca, ugyanis a fekete diófa élesen látó, jó ösztönökkel rendelkező gazdát keres. A fekete dió egy nagyon elegáns fafajta, de nem egyszerű megszelídíteni. Ugyanis kifejezetten érzékeny a belső konfliktusokra, és jelentősen veszít az erejéből, ha tulajdonosa önámításba esik. Ha a gazdája nem tud, vagy nem akar őszinte lenni magához illetve másokhoz, a pálca gyakran nem működik megfelelően. Ekkor új gazdát kell neki keresni, hogy visszanyerhesse régi fényét. Azonban őszinte, öntudatos gazdával párosítva az egyik leghűségesebb, leghatékonyabb pálca válhat belőle, aminek különösen jó tehetsége van a bűbájokhoz.

Cédrus (Cedar)
Valahányszor egy cédruspálcával rendelkező varázslóval találkozom, mindig erős jellemet és szokatlan hűséget fedezek fel az illetőben. Az apám, Gervaise Ollivander mindig azt mondta, hogy “sosem verheted át a cédruspálcásokat”, és igaza is volt. A cédrusfa pálca a tisztán látó, figyelmes mágusoknál érzi otthon magát. Sőt, még apám szavainál is tovább megyek, ha azt mondom: még sosem találkoztam olyan cédruspálca tulajdonossal, akivel összetűzésbe mertem volna keveredni, főleg ha az egyik szerettük biztonsága a tét. A cédruspálcával jól párosított boszorkány vagy varázsló félelmetes ellenfél, az őket meggondolatlanul kihívók késő bánatára.

Cseresznye (Cherry)
Ebből a nagyon ritkán használt fából különleges erővel bíró pálcák készülnek, melyeket a japán varázslóiskola, a Mahoutokoro diákjai nagy becsben tartanak, ott ugyanis a cseresznyefa pálcával rendelkezőknek nagy tekintélye van. Az élő cseresznyefa rózsaszínű virága miatt a nyugati pálcavásárlók tévesen azt hiszik, hogy ebből a fából komolytalan, leginkább csak dísznek való pálcák készülnek. Valójában azonban ezek a pálcák – a magtól függetlenül – halálos erővel bírnak. Sárkányszívizomhúr maggal elkészítve soha sem adható olyan varázslónak, akinek nincsen kivételesen nagy önuralma és lelkiereje.

Gesztenye (Chestnut)
Nagyon különleges, sokoldalú fafajta, melynek jellemét nagymértékben befolyásolja a pálca magja, és birtokosa személyiségéből is rengeteg színt merít. A gesztenyefa-pálca olyan boszorkányokhoz és varázslókhoz vonzódik, akiknek nagy tehetségük van a mágikus teremtmények megszelídítéséhez, remek adottságuk van a gyógynövénytanhoz, vagy a vérükben van a repülés. Sárkányszívizomhúr maggal párosítva azok között keresi a társát, akik túlságosan is odavannak a luxusért és az anyagiakért, és akiknek kevéssé okoz gondot a költekezés. Unikornisszőr maggal ellenben azokat részesíti előnyben, akik mindent megtesznek az igazságért. Nem véletlenül volt a Wizengamot három vezetőjének is ilyen összetételű varázspálcája.

Ciprus (Cypress)
A ciprus-pálcákat a nemességgel hozzák összefüggésbe. Geraint Ollivander, a nagy középkori pálcakészítő azt írta, mindig nagy tisztelettel töltötte el, amikor egy ciprus-pálca talált gazdát, mert tudta, hogy olyan mágus áll előtte, aki hősi halált hal majd. Szerencsére a mai kevésbé vérszomjas időkben a ciprus-pálca tulajdonosának már nem muszáj az életét adnia, viszont ha mégis úgy adódna, ők megtennék. Ezek a pálcák a bátor, önfeláldozó emberek között keresnek társat. Azok között, akik nem félnek szembeszállni saját, illetve mások sötét mivoltával.

Som (Dogwood)
A somfa az egyik személyes kedvencem, és tapasztalataim alapján a somfa pálca ideális párját mindig szórakoztató megtalálni. Ezek a pálcák csintalanok és huncutok. Játékos természetükből adódóan olyan partnerekhez ragaszkodnak, akik megadják nekik a kellő mókát és izgalmat. Tévedés lenne azonban arra a következtetésre jutni, hogy a somfa-pálcával nem hajthatóak végre komoly varázslatok, ha úgy hozza a szükség. Tudvalevő, hogy bonyolult körülmények között is kiváló bűbájok végrehajtására képes, kellően okos és leleményes gazdával párosítva pedig káprázatos eredményt produkál. A somfa-pálcák egyik gyakori gyengesége, hogy nonverbális varázslatokat nem hajtanak végre, és sokszor meglehetősen hangosak.

Ében (Ebony)
Ez a koromfekete fafajta meggyőző külsővel és hírnévvel rendelkezik, valamint kiválóan alkalmas bármiféle harcias varázslatokhoz vagy átváltoztatáshoz. Az ébenfa-pálca azoknak a kezében a legboldogabb, akik fel merik vállalni magukat. Olyan mágusoknál, akik nem másokhoz alkalmazkodnak, saját egyéniségük van, és jól érzik magukat kívülállóként. Ébenfa-pálca tulajdonosokat egyaránt találunk a Főnix Rendjének tagjai és a Halálfalók között is. Meglátásaim szerint ennek a pálcának az ideális párjai a külső nyomásnak nem engedő, hitükhöz erősen ragaszkodó mágusok, akiket nem könnyű eltántorítani céljaiktól.

Bodza (Elder)
Pálcakészítésre ez a legritkábban használt fafajta, ráadásul nagyon balszerencsésnek tartják. A bodzapálcát a legnehezebb megszelídíteni mind közül. Erős varázsereje van, de nem marad olyan mágusnál, aki nem felsőbbrendű társainál. Csak egy rendkívüli varázsló képes rá, hogy hosszabb ideig is magáénak mondhassa a bodzapálcát. Innen származik a régi babona, mely szerint “ha bodzapálcát veszel kézbe, nem számíthatsz szerencsére”, de ez a hiedelem valójában alaptalan. Azok az ostoba pálcakészítők, akik visszautasítják a bodzafával való munkát, nem a fától való félelem miatt tesznek így, hanem mert attól tartanak, nem tudják majd eladni terméküket. Az igazság az, hogy csak egy rendkívüli személy találhatja meg hű társát a bodzapálcában. Azon kevés alkalmakkor, amikor ez megtörténik, biztosra vehetem, hogy az illetőre különleges sors vár. Egy másik tény, melyre a hosszú évekig tartó tanulmányaim során derítettem fényt: a bodzapálcák gazdái majdnem mindig erős vonzódást mutatnak a berkenyepálcások felé.

Szil (Elm)
Az alaptalan szóbeszédet, miszerint a szilfa-pálcák csak az aranyvérű mágusoknak működnek, kétségtelenül egy szilfa-pálca tulajdonos indította el, hogy így bizonyítsa származását. Jómagam több esetről is tudok, ahol ezek a pálcák mugli születésűeket választottak gazdájuknak. A megfelelő tulajdonosnak erős jelenléttel, a mágiában való jártassággal, és ősi méltósággal kell rendelkeznie. Tapasztalataim alapján az összes fafajta közül a szilfából készült varázspálcák okozzák a legkevesebb balesetet, a legkevésbé ostobább hibákat, és ezekkel hajthatóak végre a legpompásabb bűbájok. Ezek a kifinomult pálcák jó kezekben igen fejlett varázslatokra képesek (ez is egy oka, hogy a rögeszmés aranyvérűek is ilyen pálcára vágynak).

Kocsányos tölgy (English Oak)
Ez a pálca pont olyan hűséges barát, mint a gazdája, jó és rossz időkben is kitart tulajdonosa mellett. A tölgyfapálcák erős, bátor, becsületes társat követelnek. Az ilyen pálcával rendelkező mágusok kevéssé ismert tulajdonsága, hogy nagyon jó megérzéseik vannak, és közel állnak a természethez, minden varázslatos lényhez és növényhez, melyek a varázslótársadalom munkájához és szórakozásához egyaránt szükségesek. A téli és a nyári napforduló között a tölgyfát az Erdő Királyának is nevezik, a pálcának való fát csak ez idő alatt lenne szabad begyűjteni. (Ahogy a nappalok újra rövidülni kezdenek, a magyal veszi át ezt a királyi szerepet. Ez a két fa közötti időmegosztás lehet az eredete a következő ősi babonának: “Ostoba ötlet a házasság, ha a férfi pálcája tölgy, s magyallal rendelkezik a hölgy” – melyet szintén alaptalannak vélek.) Azt mondják, hogy Merlin varázspálcája is tölgyfából készült. (Sírját azonban soha nem találták meg, így ez a szóbeszéd még igazolásra vár.)

Jegenyefenyő (Fir)
Tiszteletre méltó nagyapám, Gerbold Octavius Ollivander mindig “a túlélők pálcájának” nevezte a jegenyefenyőből készült pálcákat, mert ilyen pálcát adott el három varázslónak, akik ezt követően halálos veszélybe kerültek, mégis sértetlenül megúszták. Ez a fenyő az egyik legrugalmasabb fa; a belőle készült pálcák kitartást és céltudatosságot várnak el gazdáiktól. Változékony, határozatlan mágusok kezében silány eszköznek tűnnek. A jegenyefenyő-pálcák kifejezetten alkalmasak az átváltoztatásokhoz. Az összeszedett, erős eszű, alkalmanként ijesztő tulajdonosokat pártfogolja.

Galagonya (Hawthorn)
A pálcakészítő Gregorovics írásai szerint a galagonyából “olyan pálca készül, ami éppolyan ellentmondásokkal teli, mint az őt alkotó fa: hisz annak levelei és virágai gyógyító hatásúak, míg ágai halált okozhatnak”. Habár Gregoroviccsal nem egyezik a véleményünk, abban egyetértünk, hogy a galagonya-pálcák éppoly összetettek és cselszövőek, mint hozzá illő tulajdonosaik. Ezek a pálcák leginkább gyógyító varázslatokra alkalmasak, de az átkokhoz is jól értenek. Azt figyeltem meg, hogy leginkább a viszálykodó természetűeknél, vagy a zűrös mágusoknál érzik otthon magukat. A galagonya-pálcákat azonban nem könnyű megszelídíteni, épp ezért csak a bizonyított tehetségek kezébe merek ilyet adni, máskülönben veszélyes következményekkel néznénk szembe. A galagonyából készült varázspálcák híres sajátossága, hogy rossz kezekben visszafelé sülhetnek el.

Mogyoró (Hazel)
Érzékeny pálcák készülnek belőle, melyek gyakran tulajdonosuk lelkiállapotát tükrözik, ezért legjobban annak működnek, aki képes megérteni és irányítani saját érzéseit. Másoknak óvakodniuk kell a mogyorófa-pálcáktól, főleg azoknak, akik könnyen elveszítik a fejüket, vagy komoly csalódáson mentek keresztül – tőlük ugyanis hatalmas energiát nyelhet el a pálca, amit aztán kiszámíthatatlanul ad le. Azonban ezen a kellemetlen dolgon kívül pozitív tulajdonsága is van: tehetséges mágusok kezében kiemelkedő a varázsteljesítménye. Ráadásul olyannyira ragaszkodik gazdájához, hogy tulajdonosának élete végén a pálca úgymond “elkókadhat”. (Távozik belőle minden mágia, és nem varázsol többé. Gyakran csak úgy bírhatjuk újra működésre, ha magját kivesszük, és egy új faburkolatba helyezzük. Azonban ha a mag unikornis szőr, akkor erre sincs remény, ekkor a pálca végleg “meghalt”.) A mogyorófa-pálcák egy másik egyedi tulajdonsága, hogy képesek megtalálni a földalatti vizeket: rejtett forrásokon vagy kutakon áthaladva ezüstös, csepp alakú füstgomolyagokat bocsátanak ki magukból.

Magyal (Holly)
A magyal a legritkább fa, amiből pálca készül. Hagyományosan védelmező pálcának tartják, legjobban azoknak működik, akiknek segítségre van szükségük, hogy legyőzzék lobbanékonyságukat és dührohamaikat. Ugyanakkor gyakran választanak maguknak olyan tulajdonost, akinek valamilyen veszélyes, sokszor spirituális küldetése van. A magyal-pálca azon pálcák közé tarozik, melyek teljesítménye nagyban függ a magjától. Főnixtollal párosítva közismerten problémás pálca lehet, mivel a fa illékonysága különös módon nem fér össze a főnix tollával. Azon ritka esetekben, amikor egy ilyen összetételű pálca gazdára talál, semmi és senki nem állhat útjukba.

Gyertyán (Hornbeam)
Az én pálcám gyertyánból készült, és kellő szerénységgel azt állíthatom, hogy ez a fa a tehetséges mágusok közül választ magának társat, akik egyetlen tiszta szenvedélyes, egyesek szerint már rögeszmés céllal rendelkeznek (habár én inkább az “álomkép” kifejezést használnám), melyet végül szinte mindig sikerül elérniük. A gyertyán-pálca szinte minden másik pálcánál gyorsabban alkalmazkodik tulajdonosa varázs-stílusához, és pillanatok alatt olyan személyre szabottá válik, hogy más mágusok még a legegyszerűbb bűbájt sem tudnák elvégezni vele. Az ilyen pálcák a becsületességet is gazdájuktól öröklik, bármilyen legyen is az, és visszautasítják az olyan varázslatokat – akár jó, akár rossz célból vezérelve – melyek nem egyeznek gazdájuk alapelveivel. Kifejezetten finoman hangolt, érzékeny pálca ez.

Vörösfenyő (Larch)
Erős, tartós és meleg színű fa révén a vörösfenyőt már hosszú idő óta vonzó és erőteljes pálca alapanyagnak tartják. Arról híres, hogy bátorságot és önbizalmat ad használójának, emiatt az ilyen pálcák iránt mindig nagyobb a kereslet, mint a kínálat. De ez az igencsak keresett pálca nehezen talál magának megfelelő tulajdonost, és kezelni is sokkal nehezebb, mint azt a legtöbben gondolnák. Úgy vélem, hogy a vörösfenyőből mindig rejtett tehetségű, váratlan kihatású pálcák készülnek, és a hozzá illő mágusok is ugyanilyenek. Gyakran az a helyzet, hogy a leendő tulajdonos nincs tisztában tehetségének mértékével, míg ő és a pálca egymásra nem találnak. Később aztán kivételes párt alkotnak együtt.

Babér (Laurel)
Azt mondják, hogy a babérfa-pálcák nem tudnak tisztességtelen varázslatokat végrehajtani, én viszont találkoztam már olyanokkal, melyek a dicsőség érdekében (ami gyakori cél a babérpálcások körében) erős, néha halálos mágiát is elkövettek. A babérfa-pálcákat néha megbízhatatlannak mondják, de ez nem igaz. Csupán nem képesek tolerálni birtokosuk lustaságát, ilyen esetekben nagyon könnyedén elnyerhetőek. Egyébként örökké ragaszkodni fognak első gazdájukhoz. Szokatlan, de megnyerő tulajdonságuk, hogy ha valaki megpróbálja őket ellopni, akkor spontán villámcsapásokat bocsátanak ki.

Juhar (Maple)
Sokszor azt vettem észre, hogy a juharfa-pálcák utazó, felfedező természetű varázslókat és boszorkányokat választanak. Ezek a pálcák nem otthonülős típusok, előnyben részesítik ha gazdájuk becsvágyó, máskülönben a bennük lévő varázslat megfárad, elhalványul. Azonban az új kihívásoktól, gyakori változásoktól szó szerint tündökölnek: egyre jobban csiszolódnak, ahogy tulajdonosaikkal együtt egyre tehetségesebbek és elismertebbek lesznek. Gyönyörű, vonzó fafajta ez, és a pálcakészítésre alkalmas juhar évszázadok óta a legdrágább fák közé tartozik. Jó teljesítőképessége miatt a juharpálcák már régóta státuszszimbólumnak számítanak.

Körte (Pear)
Ebből az aranyszínű fából pompás varázserejű pálcák készülnek, melyek melegszívű, nagylelkű, bölcs mágusok kezében teljesítenek a legjobban. A körtefa-pálcák tulajdonosai tapasztalataim szerint általában népszerűek és elismertek. Nem tudok olyan esetről, hogy ez a pálca sötét boszorkányt vagy varázslót választott volna gazdájául. Ez az egyik legrugalmasabb varázspálca, és gyakran lettem figyelmes arra, hogy sok éves kemény használat után is tudtak rendkívüli újdonságot mutatni.

Erdei fenyő (Pine)
Az egyenes szálú fenyőfa-pálca mindig független, egyedi gazdát választ, akit mások magának valónak, fondorlatosnak, rejtélyesnek tartanak. Az ilyen pálcák szeretik a kreativitást, és más pálcáktól eltérően nagyon befogadóak az új módszerek és varázslatok iránt. Sok pálcakészítő szerint ez a fafajta felismeri a hosszú életre hivatott mágusokat, és nekik is működnek a legjobban. Ezt jómagam is megerősíthetem, hisz nem találkoztam még olyan fenyőpálca tulajdonossal, aki fiatalon halt volna meg. Az erdeifenyőből készült pálcák nagyon fogékonyak a nonverbális varázslatokra.

Nyárfa (Poplar)
“Ha teljességre vágysz, akkor a nyárfa-pálcák közt keresgélj először” – ez nagyapám, Gerbold Ollivander nagyszerű mondása volt. Saját tapasztalataim szerint nagyon is igaz ez a nyárfa-pálcákra és tulajdonosaikra. Ebben a varázspálcában megbízhatsz minden téren: következetes, erős, és változatlan hatalommal bír. Olyan mágusoknál van a legjobb kezekben, akik erkölcsileg tisztán látnak. Kisebb pálcakészítők azzal szoktak viccelődni, hogy nyárfa-pálca még sosem választott magának politikus gazdát, de ezzel csak szánalmas tudatlanságukat bizonyítják. Ugyanis a legkiválóbbak közül való két mágiaügyi miniszter, Eldritch Diggory és Evangeline Orpington is jó minőségű Ollivander-féle nyárfa-pálca tulajdonosai voltak.

Vörös tölgy (Read Oak)
Sokszor lehet hallani azt a tudatlanoktól, hogy a vörös tölgyből készült pálca a tulajdonos heves indulatának csalhatatlan jele. Ebből annyi az igazság, hogy a pálca ideális gazdája szokatlanul gyors reakciókkal bír, ezért ez a pálca párbajozásra tökéletes. Megfelelő tulajdonosa fürge, gyors észjárású, könnyen alkalmazkodó mágus, sokszor jellegzetes, új varázsigék megalkotója, aki a harcban sem utolsó. A vörös tölgyből készült varázspálcák véleményem szerint a legelegánsabbak közé tartoznak.

Cédrusfenyő (Redwood)
A pálcakészítésre alkalmas cédrusfenyő hiánycikknek minősül, mégis folyamatos iránta a kereslet. Úgy hírlik ugyanis, hogy szerencsét hoz tulajdonosának. Ahogy az a pálcatudományban lenni szokott, valójában az emberek kifordították az igazságot: nem maguk a cédrusfenyő-pálcák a szerencsehozók, hanem olyan varázslókhoz és boszorkányokhoz vonzódnak, akik már eleve csodálatra méltó képességekkel rendelkeznek: talpraesettek, jó döntéshozó képességűek, és a katasztrófákból is előnyt kovácsolnak. Amint egy ilyen mágus és a cédrusfenyő-pálca bámulatos párosa elhagyja az üzletem, alig várom, hogy izgalmas hőstetteikről halljak.

Vörös berkenye (Rowan)
A vörös berkenyéből készült varázspálcák nagyon kedveltek, mert oltalmazóbbnak tartják bármelyik másik pálcánál, és tapasztalataim szerint különösen erős, megtörhetetlen védővarázslatok elvégzésére is alkalmasak. Úgy tartják, hogy egy sötét boszorkány vagy varázsló sem birtokolt berkenyefa-pálcát, és én sem tudok felidézni olyan esetet, hogy a berkenyepálcáim közül akár egy is gonosz kezekbe került volna. Az ilyen pálcák a tiszta szívű, makulátlan elméjű mágusoknál érzik magukat a legjobban, de ez ne tévesszen meg senkit: ezek a pálcák felérnek bármelyik másikkal, és gyakran jobban teljesítenek a párbajokban.

Ezüst hárs (Silver Lime)
Ez a szokatlan, vonzó fafajta nagyon divatos volt a tizenkilencedik században, a kereslet meghaladta a kínálatot. A gátlástalan pálcakészítők gyenge minőségű fákat festettek meg, így akarták átverni a hársfa-pálcát igénylő vásárlóikat. A pálcák iránti nagy vágy nem csak a szokatlanul elegáns megjelenésükben rejlik, hanem mert úgy hírlik, hogy jövőbelátóknak és a legilimenciában jártasaknak működnek a legjobban. Ezek a misztikus tulajdonságok a hársfa-pálca birtokosát tekintélyes rangra emelték. Amikor a kereslet a tetőfokán állt, Arturo Cephalopos pálcakészítő azt kezdte hangoztatni, hogy az hársfa-pálca és a látnoki képesség közti összefüggés hazugság. Szerinte az olyan kereskedők terjesztik, mint Gerbold Ollivander (aki az én nagyapám), akiknek az üzletük túl van töltve hársfa-pálcákkal, és így akarnak megszabadulni a feleslegtől. De Cephalopos egy hanyag, tudatlan pálcakészítő volt, így előre lehetett tudni, hogy hamarosan elhagyja a szakmát – és ehhez még jövőbelátónak sem kellett lenni.

Lucfenyő (Spruce)
A tapasztalatlan pálcakészítők bonyolult fának tartják a lucfenyőt, de ezzel saját képzetlenségüket mutatják. Kétség sem fér hozzá, különleges ügyességet igényel a vele való munka. Olyan pálcák készülnek belőle, melyek nem illenek óvatoskodó, idegeskedő természetűekhez, ügyetlen kezekben pedig kifejezetten veszélyesek. Csak magabiztos kézbe adható ilyen pálca, néha ugyanis saját elképzelései lehetnek a megidézni kívánt varázslatról. Ellenben ha a lucfenyő-pálcák megtalálják ideális párjukat, – akik véleményem szerint a jó humorú, bátor mágusok – akkor nagyon hűséges, remek segítőtárssá válnak, és igen színpompás, bámulatos eredményekre képesek.

Platán (Sycamore)
A platánfából kalandos, új élményekre éhes pálcák készülnek, melyek szürke hétköznapi dolgokra kötelezve elvesztik ragyogásukat. Az ilyen pálcák veszélye, hogy ha elunják magukat, egyszerűen kigyulladnak. Sok középkorú varázsló és boszorkány csak azt veszi észre, hogy jól megbízható pálcája saját kezei közt kap lángra, pedig ő csak a papucsait akarta odahozatni vele. Ahogy arra következtetni lehet, a platánfa-pálcák ideális tulajdonosa érdeklődő, eleven, vállalkozó szellemű. Ilyen gazdával párosítva a pálca is tanulásra és alkalmazkodásra való hajlamot mutat. Ezért a platánnak a világ legjobban értékelt pálcafái közt a helye.

Szőlő (Vine)
Az ókori druidák minden fás szárú növényt fának neveztek. Örülök neki hogy így tettek, hiszen a szőlőtőkéből igazán különleges jellemű pálcák készülnek. Ezek a varázspálcák nem tartoznak a legnépszerűbbek közé. Csodálkozva vettem észre, hogy tulajdonosaik szinte mindig olyan boszorkányok és varázslók, akik egy nagyobb célt keresnek, a szokásosnál nagyobb elképzeléseik vannak és még a hozzájuk legközelebb állókat is képesek ámulatba ejteni. A szőlőpálcák a rejtett mélységű személyiségekhez vonzódnak, és a többi pálcánál sokkal érzékenyebbé válnak, ha megérzik leendő tulajdonosukat. Önmaguktól varázsolni kezdenek, pusztán ha egy hozzájuk illő mágus belép a helyiségbe. Ezt a furcsa jelenséget kétszer már én is megfigyelhettem saját üzletemben.

Dió (Walnut)
A nagyon intelligens boszorkányoknak és varázslóknak a diófa-pálcákat kellene kipróbálniuk legelőször, ekkor tízből kilenc esetben egyből egymásra is találnak. Gyakran találkozunk ilyen pálcával mágikus feltalálók és újítók kezében. Elegáns fa a dió, különös sokoldalúsággal és alkalmazkodóképességgel bír. Azonban egy fontos figyelmeztetés: míg néhány pálca fölött nehéz uralkodni, és a számukra idegen varázslatokat visszautasíthatják, addig a diófa-pálca gazdája minden óhaját teljesíti – feltéve hogy használója kellően tehetséges. Emiatt a nem lelkiismeretes mágusok kezében akár halálos fegyver is lehet. A pálca és tulajdonosa pedig rendkívül káros módon egymás sötét oldalát táplálhatják.

Fűzfa (Willow)
A fűzfa gyógyító ereje miatt különleges választás egy pálcához. Megfigyeltem, hogy egy fűzfapálca ideális tulajdonosa gyakran – alaptalanul – bizonytalan, még ha ezt minden erejével próbálja is leplezni. Bár sok magabiztos vásárló is szeretne kipróbálni egy fűzfapálcát (elegáns megjelenése és komoly hírneve miatt, melyet annak köszönhet, hogy szavak nélkül is képes varázslatokat végrehajtani), az én fűzfapálcáim többnyire olyanokat választanak, akikben nagy lehetőségek rejlenek, és nem olyanokat, akik úgy érzik, már gyakorlatilag mindent tudnak. A családomban elterjedt az a mondás, hogy az, akire igazán hosszú út vár, előbb eljut céljához egy fűzfapálcával.

Tiszafa (Yew)
A tiszafapálcák elég ritkák, így többnyire az általuk választott varázslók is különlegesek, gyakran híresek. A tiszafapálcák annak köszönhetik hírnevüket, hogy tulajdonosukat élet-halál urává teszik, és bár ez persze bármely más pálcáról is elmondható, a tiszafapálcák különösen rettegett fegyverek minden párbaj során. Azt viszont hazugság lenne állítani (bár a pálcatudományban nem jártas egyének gyakran megteszik), hogy a tiszafapálcák tulajdonosai nagyobb eséllyel vonzódnak a sötét varázslatokhoz, mint a többiek. A tiszafapálca által kiválasztott varázsló vagy boszorkány éppúgy lehet bátor védelmező is. Ezen ősi fából készült pálcák tulajdonosai között ugyanannyi hőst találhatunk, mint gonoszt. Ha a varázslót a pálcájával együtt temetik el, abból az esetek többségében fa nő ki, mely néhai tulajdonosa sírját őrzi. Azt pedig tapasztalataim alapján biztosan kijelenthetem, hogy egy tiszafapálca sosem választ ki középszerű vagy gyáva varázslót.

Forrás: https://magyarpottermore.wordpress.com/varazspalcak-keszitesere-alkalmas-fak/